Sanitarium

A Sanitarium egy 1998-as pszichológiai horror kalandjáték, amelyben egy emlékezetét vesztett, eltorzult arcú férfi bőrében derítjük ki, hogyan kerültünk egy omladozó elmegyógyintézet falai közé.

Történet

A játék egy esős éjszakán, egy száguldó autóban indul, ahol egy elvágott fékvezeték és a nyomában járó baleset zárja rövidre a főszereplő addigi életét. Amikor magunkhoz térünk, egy düledező elmegyógyintézet cellájában fekszünk bekötözve, arcunk eltorzult, és fogalmunk sincs róla, kik vagyunk, hogyan kerültünk ide, és mi történt velünk. A többi bentlakó egyszerűen csak Maxként szólít minket, ám hogy ez valóban a nevünk-e, az éppolyan bizonytalan, mint minden más az intézet falai között.

A cellából való kijutás csak a kezdet. Minden fejezet egy újabb rémálomvilágba ránt magával, és a helyszínek között ott találjuk az eltorzult gyermekek faluját, a rovarszerű mutánsok lakta kisvárost, valamint a groteszk figurákkal teli cirkuszt is. A világok hol a valóságot, hol a főszereplő képzeletét, hol pedig a kettő elmosódott keverékét mutatják meg, és a játékos sokáig nem tudja eldönteni, hogy amit lát, az megtörténik-e vagy csak Max fejében játszódik. Ez a bizonytalanság adja a történet legnyomasztóbb rétegét, miközben a fejezeteken át haladva lassan összeállnak a főhős széttöredezett múltjának darabjai és kiderül, valójában kicsoda ő.

Játékmenet

A Sanitarium egy hagyományos point-and-click kalandjáték, amely kilenc, egymástól élesen elkülönülő fejezetre bomlik. A haladás a klasszikus receptet követi, vagyis bejárjuk a helyszíneket, beszélgetünk a különös figurákkal, tárgyakat gyűjtünk és kombinálunk, valamint elolvassuk a világ apró háttérdarabkáit, a könyveket, a feljegyzéseket, a naplókat és a sírköveket. A begyűjtött tárgyak nem kerülnek át a következő fejezetbe, így minden holmit még abban a fejezetben kell hasznosítanunk, ahol rátaláltunk.

A rejtvények szorosan a környezethez kötődnek, és a megoldásukhoz szükséges nyomok jellemzően a feladvány közelében megtalálhatók. Az első fejezetek fejtörői kifejezetten egyszerűek, a játék vége felé haladva azonban egyre összetettebbé válnak. A fejezetek gyakran egy záró próbatétellel érnek véget, ahol az akadályokat kikerülve kell végigjutnunk egy útvonalon. Ha ez nem sikerül, egyszerűen visszakerülünk az útvonal elejére, elveszített haladás nélkül, vagyis a játékban nincs klasszikus értelemben vett halál vagy játék vége képernyő.

Technikai megoldások

A játék előre renderelt, izometrikus nézetű háttereket használ, a bejárásukat pedig egy kétdimenziós navigációs rendszer oldja meg. Az egyes fejezetek saját vizuális arculattal és hangulattal rendelkeznek, a látványt pedig mozgóképes átvezetők és szinkronizált párbeszédek egészítik ki.

Egyéb infók

A játék az év kalandjátéka címet is elnyerte, és nagyjából háromszázezer eladott példánnyal a maga korában kereskedelmi sikernek számított, később pedig kultuszjátékká vált. 2015-ben iOS és Android eszközökre is elkészült a portja.

A játék felnőtt témákat dolgoz fel, és a fejlesztők leírása szerint erőszakos, véres képi világgal, holttestekkel, mutálódott és eltorzult alakokkal dolgozik. A mentális betegségek ábrázolása a világ és a történet központi eleme, a családon belüli és a gyermekek ellen elkövetett bántalmazás pedig utalás szintjén jelenik meg a történet előzményeként.