Mixtape

A Mixtape egy narratívavezérelt kalandjáték, amelyben három kaliforniai gimnazista barát utolsó közös éjszakájába csöppenünk bele, miközben egy gondosan összeválogatott zenei kazetta sodor minket álomszerű emlékfoszlányok közé.

Történet

A Mixtape az 1990-es évek Észak-Kaliforniájában játszódik, és három gimnazista: Stacy Rockford, Van Slater és Cassandra Morino utolsó közös éjszakáját követi nyomon, mielőtt egyikük New Yorkba költözne. A trió terve egyszerű: szerezni valami piát, eljutni a búcsúbuliba, majd kikötni a tengerparton. Az este azonban ennél jóval többről szól. Ahogy a kazettán pörögnek kedvenc dalaik, a karakterek belezuhannak életük meghatározó pillanataiba: az első csókba, a görkorcsolyás kalandokba, a rendőrséggel való konfliktusokba, a kihalt vidámparkban töltött éjszakákba.

A játékos elsősorban Rockfordot irányítja, aki kiskora óta arról álmodik, hogy zenei szerkesztőként dolgozhasson. Nem véletlen tehát, hogy a zene nem csupán aláfestésként szolgál, hanem maga a történet alapanyaga. A játék a klasszikus felnőttéválás-filmek, elsősorban John Hughes munkáinak hangulatából merít, és a fiatalkor csapongó, esetleges, célt nem ismerő szépségét próbálja megragadni: a csínytevést, a zenét, az érzelmi hullámvasutat, és azt a keserédes érzést, amikor valami végleg lezárul.

Játékmenet

A Mixtape külső nézetes irányítással rendelkezik, és lényegében két rétegre bontható. Az „ébren töltött” szakaszok klasszikus kalandjáték-szekvenciák felfedezéssel és párbeszédekkel: bejárhatjuk az egyik karakter szobáját, átnézhetjük a kazettás polcot, és bármelyik szalag bedobása új emléket nyithat meg. A másik réteg ezek a felidézett pillanatok, amelyek formailag rendkívül változatosak: hol arcade-jellegű ügyességi mozzanatok, hol 2.5D-s platformerszerű részek, hol pedig teljesen abszurd, közeli kameraállású jelenetek (egy első csók például két nyelv egyidejű irányításává fajul, amíg maga a játék meg nem unja és tovább nem dobja a játékost).

A bukás itt nem büntetés: ha valamit elrontunk, például elüt egy autó, miközben görkorcsolyán száguldunk lefelé egy domboldalon, a játék kazettás magnó stílusában öt másodpercet visszateker, és újra próbálkozhatunk. Nincs nehézségi szint és nincsenek harci rendszerek; a hangsúly az átélésen, a felfedezésen és a hangulaton van. A nagyjából három órás teljes játékidő alatt olyan szituációkba kerülünk, mint egy bevásárlókocsival megrendezett rendőrségi üldözés a sztrádán (amit az esti hírek élőben közvetítenek), gördeszkás száguldozás, baseballozás, fotózás egy elhagyott vidámparkban éjszaka, vagy tűzijáték indítása egy száguldó autó hátsó üléséről. A memóriák szándékosan túlzók és hivalkodók, ahogy az egyik karakter egy különösen kaotikus jelenet végén meg is jegyzi: „legalábbis én így emlékszem rá”.

Zene

A Mixtape esetében a zene nem dekoráció, hanem a játék gerince. A soundtrackben olyan előadók szerepelnek, mint DEVO, Smashing Pumpkins, Iggy Pop, Joy Division, Roxy Music, Lush, Siouxsie and the Banshees és The Cure. A pályák magukra a számokra vannak komponálva.

Technikai megoldások

A Mixtape egyik leginkább szembetűnő vizuális jegye, hogy az animációk szándékosan csökkentett képkockaszámmal, stop-motion animációkat idéző stílusban futnak. A játék Unreal Engine 5 motorban készült, és a hangsúlyt a hangulati részletekre, a fény- és textúraváltásokra helyezi.