Martha is Dead

A Martha is Deadnek egyértelműen sikerült kiemelkednie az átlag horrorok közül, de egyáltalán nem lett hibátlan, sem játékmenetileg, sem pedig a narratívában. Az utóbbiban tetszett a lehetőség, hogy én magam foglalhattam össze a történetet, bár összességében ez nem osztott, nem szorzott, mert még így is logikai falakba ütközöm vele kapcsolatban. Játékmenetileg pedig valóban felemásra sikeredett, mert a sétaszimulátor érzést kibővítették a bicajozás és a fényképészet lehetőségeivel, de igazából csak az utóbbi dob rajta valamicskét. Az LKA csapata azonban mindenképp dicséretet érdemel azért, hogy önerőből képesek voltak egy ilyen minőségű produktumot az asztalra pakolni, amelyben egy olyan szépséges helyszínre invitálják a játékost, amely eddig bizony még nem sokszor szerepelt játékokban. Az, aki csupán a rettegés, vagy a jumpscare jelenetek miatt próbálta volna ki, az felejtse el és vegye elő újra a Silent Hill valamelyik részét. Viszont aki inkább a narratívát és a nyugodtabb játékmenetet részesíti előnyben, az talán nem fog benne csalódni.