Maquette

A Maquette egy belső nézetes, rekurzív világra épülő rejtvényjáték, amelyben a tér önmagába záródik. A pályák közepén mindig találunk egy asztalt, rajta a környező helyszín kicsinyített mására, és amit ezen a maketten megmozdítunk, az azonnal átalakítja a körülöttünk lévő, életnagyságú világot is. Egy apró kulcs a maketten óriási kapunyitóvá nő odakint, egy makettre fektetett kavics pedig áthidalhatatlan szakadékot hidal át. A rendszer ráadásul kifelé is működik, hiszen a valóságunk maga is csak egy makett egy még nagyobb világban, így a tárgyakat a méretszintek között ide-oda vándoroltatva oldjuk meg a feladványokat.

Történet

A játék Michael és Kenzie kapcsolatának teljes ívét meséli el, a kávézós első találkozástól a szerelmen át a szakításig. A két szereplőt nem látjuk, a történet a közös vázlatfüzetükből kelt életre, animált rajzok és kézzel írt naplóbejegyzések formájában, a hangjukat pedig Bryce Dallas Howard és Seth Gabel kölcsönzi, akik a való életben is házaspárok. A hét fejezetre osztott elbeszélés a kapcsolat különböző szakaszait követi, és ezt a világ látványa is leköveti, hiszen az eleinte élénk, meleg színek fokozatosan fakóbbá és hidegebbé válnak, ahogy a viszony is megromlik.

A helyszín egy álombeli San Francisco, ahol a felismerhető városi elemek, például a Szépművészeti Palotára emlékeztető épület vagy a Mission negyed hangulata mesebeli kastélyokkal és lebegő szigetekkel keveredik. Hanford Lemoore, a játék alkotója úgy fogalmazott, hogy ez olyan, mintha álmodnánk San Franciscóról, ahol érezzük, hol vagyunk, de semmi sem pontosan olyan, mint a valóságban.

Játékmenet

A Maquette egy rejtvényjáték, amelyben a fejtörők szinte kivétel nélkül a méretarányok játékából születnek. A tárgyakat felvehetjük és átvihetjük a méretszintek között, tehát a maketten fogott apró kockát kivihetjük a nagy világba, ahol hatalmas tömbként landol, vagy fordítva, a nagy világ egy tárgyát a maketten helyezhetjük el miniatűr változatként. Ebből olyan trükkök következnek, mint az önmagát végtelenül ismétlő kulcs, a saját magába vezető ösvény, vagy az a pillanat, amikor rájövünk, hogy az akadályt nem megkerülni kell, hanem egyszerűen kisebbre venni.

A haladás menete klasszikusan kalandjátékos, tehát bejárjuk a helyszíneket, megvizsgáljuk a lehetőségeket, majd a makettel kísérletezve nyitjuk meg a következő területet. Harc és ügyességi kihívás nincs benne, a hangsúly a felfedezésen, a megfigyelésen és a térbeli gondolkodáson van.

Technikai megoldások

A látvány stilizált, háromdimenziós és feltűnően színes. A hangulatot a fényekkel és a színpalettával teremtik meg, nem pedig fotorealisztikus részletességgel. A rekurzív világ mögött komoly fizikai szimuláció áll, amelynek alapjait Lemoore még 2010 körül kezdte kísérletezgetve összerakni, épp abból az ötletből, hogy egy tárgy mozgását át lehessen másolni különböző méretszintek között.

A zenei aláfestés külön figyelmet érdemel, hiszen a dalokat Lemoore évekig válogatta úgy, hogy azok egyszerre kövessék a kapcsolat állapotát és kötődjenek a San Franciscó-i öböl környékének zenei világához, mintha Michael és Kenzie közös zenei listáját hallgatnánk.