Legion Was Here

A Legion Was Here a francia képregényalkotó, Geoffroy Monde egyszemélyes fejlesztésében készült kémes nyomozós játék, amelyben egy tetszése szerint külsőt váltó titkosügynököt irányítunk. Minden küldetés előtt dokumentumokból kell kikövetkeztetnünk, hogyan néz ki az, akinek a helyébe lépünk, majd egy feszült beszélgetés során kell bebizonyítanunk, hogy nemcsak az arcát, hanem az életét is ismerjük.

Történet

A főszereplő Legion, a titkosügynök, aki saját akarata szerint képes megváltoztatni a külsejét. Ritka képességére a világ minden tájáról tartanak igényt a megbízók, és bár a feladatok egy része a megszokott helyekről, például az FBI-tól vagy az MI6-tól érkezik, jócskán akadnak szokatlanabb ügyfelek is: Legiont a múltból visszatérő szellemek és vidámparki kabalafigurák is felbérelhetik.

A küldetések lényege mindig ugyanaz: a célpont közelébe kell férkőznünk, ehhez pedig valamelyik hozzátartozójának bőrébe kell bújnunk. Lehetünk férj, testvér vagy éppen az illető fia, a lehetőségek szinte végtelenek, a tét azonban mindig ugyanakkora, hiszen a legapróbb hiba is az életünkbe kerülhet.

Játékmenet

Minden küldetés három jól elkülönülő szakaszból áll. Először egy dossziét kapunk az új személyazonosságunkról, amelyben fényképek, újságkivágások, jegyzetek, a rokoni és baráti kapcsolatokra, szokásokra utaló feljegyzések és jelentéktelennek tűnő tárgyak sorakoznak. Ezeket egymással összevetve kell kiderítenünk, hogyan néz ki az illető, és ennél tényleg minden apróság számíthat, a játék leírása szerint akár egy csokoládé csomagolópapírja is. A nyomok nem mindig egyértelműek: előfordul, hogy csak egy szakadt fénykép áll rendelkezésünkre, amelyen a célpontnak mindössze a szája, a füle és az álla látszik, a többit pedig egy gyerekrajzból kell kikövetkeztetnünk.

Ezután jön a műtő, ahol Legion külsejét alakíthatjuk át. Az életkortól a frizurán és az orr formáján át a szemszínig szinte minden megváltoztatható, a játék szerint összesen több mint 900 millió kombináció közül választhatunk, és ebből kell megtalálnunk azt az egyet, amely a megbízáshoz illik. Ha a külsőnk nem pontos, a célpont környezete gyanakodni kezd.

A megfelelő arccal aztán megközelíthetjük a célpontot, a küldetés azonban itt még korántsem ér véget. Az utolsó szakasz a vizuális regények megoldásait követi: feleletválasztós beszélgetésekben kell úgy viselkednünk, ahogyan a lemásolt személy tenné, válaszolnunk kell a kérdésekre, és fel kell idéznünk a közös emlékeket. A hagyományos lopakodós játékok észlelési mérője helyett itt a gyanú szintje dönt, és már néhány apró elszólás is lebuktathat. Mivel előre nem tudjuk, mit kérdeznek majd tőlünk, érdemes minél többet megjegyezni a dossziéból, a legfontosabb adatokat pedig a bal tenyerünkre is felírhatjuk, ahogy annak idején a puskát a földrajzdolgozat előtt.

A küldetések bármikor újrajátszhatók, hogy javítsunk az eredményünkön, hiszen amíg nem érjük el a 100 százalékot, addig a játék szerint nem voltunk teljesen hihetők. Érdemes azonban résen lenni, mert a küldetések nem zajlanak minden alkalommal ugyanúgy.

Technikai megoldások

A Legion Was Here-t Geoffroy Monde egyedül készítette, a látványtól a játékmenetig. Egyetlen kivétel akad: a zenében hallható szaxofonon barátja, Pierre játszik. A fejlesztő hangsúlyozza, hogy a játék elkészítéséhez nem használt mesterséges intelligenciát.