Gone Home

Az ős-sétaszimulátor Dear Estherhez képest több interaktivitás és kevésbe kötött játékmenet jellemzi. Kezdetben elég rémisztőnek tűnik minden (sötét, elhagyatott ház, rejtélyes üzenetek, stb.), már-már misztikus dolgokra gyanakodhatunk. Később persze kiderül, hogy mindennek megvan a magyarázata. Ezt jól tudják adagolni, hajt bennünket a tudásvágy, hogy mindent kiderítsünk.

Néhány kalandelemmel is találkozhatunk, de ezek inkább azért vannak, hogy kicsit feldobják a monoton sétát. Pl. a szekrény lakatjának kinyitása nélkül is végigvihetjük a játékot, de az ott találtak színesítik a történetet. Vagy ott van a ház korábbi tulajdonosának, a zakkant rokonnak a története, amit nem magyaráznak meg teljesen, így ránk van bízva a következtetés.

Sétaszimulátor rajongóknak mindenképpen ajánlom.

Nem rossz játék unalmas estékre, vagy amikor semmi másra vágysz csak hogy elmerülj egy egyszerű és könnyű játékban. Lassú, monoton, de megvan benne a kellő szikra ahhoz, hogy az ember ne tudja abbahagyni, amíg meg nem fejti a háttérben bújkáló rejtélyt. Plusz a nosztalgiázni vágyók sem fognak fintorogni tőle.