Death at Fleming Manor: novemberben érkezik az Obra Dinn-rajongók új esete

A Fleming Manor történetének helyszíne az 1959-es évek Angliája. A Londontól nem messze álló Fleming-kúriában sorozatos, megmagyarázhatatlan halálesetek történnek, mi pedig az ügyekre kirendelt nyomozó szerepében érkezünk a birtokra. A feladat nem az, hogy fegyvert rántsunk vagy üldözzük a gyanúsítottat, hanem hogy azt tegyük, amihez a legjobban értünk: átvizsgáljuk a helyszínt, megnézzük a holttest állapotát, kikérdezzük az érintetteket, és átrágjuk magunkat a rendelkezésre álló bizonyítékokon. Végül pedig azonosítanunk kell az áldozatot, meg kell állapítanunk a halál okát, és el kell döntenünk, hogy baleset, önkezűség vagy gyilkosság történt.

Ahogy az ennél a stílusnál lenni szokott, a játékmenet legérdekesebb csavarja az, ahogy a következtetéseinket rögzítenünk kell. Amikor úgy érezzük, összeállt a kép, halotti bizonyítványt vagy sürgősségi jelentést kell kitöltenünk, és itt nem elég csupán megnevezni a tettest. A hiányosan vagy tévesen kitöltött dokumentum téves végkövetkeztetéshez vezet, minden egyes állítást bizonyítékkal kell alátámasztanunk, a végén pedig a saját döntéseink alakítják a történet kimenetelét. A fejlesztők külön hangsúlyozzák, hogy a játék nem erősíti meg helyettünk a gyanúnkat. Nincs tehát zöld pipa, vagy ehhez hasonló jelzés ami megnyugtatna, hogy jó nyomon járunk.

Az alkotás egyik legnagyobb fegyverténye egyértelműen a vizualitás: a kézzel rajzolt, ligne claire stílusú grafika, amelyet a hatvanas évek európai krimi- és rejtélyképregényei ihlettek. Ehhez jön a zenei aláfestés, amely a klasszikus detektívdrámákból merít. A csapat minden képkockát emberi kézzel rajzolt, generatív mesterséges intelligenciát nem használtak.

Aki nem szeretne novemberig várni, annak jó hír, hogy a Steamen már elérhető egy ingyenes demó, amely a bevezető, oktatóprogramként is szolgáló prológust és a teljes játék első fejezetét tartalmazza. A bemutató verzió tavaly novemberi megjelenése óta összegyűjtött 147 értékelése alapján „nagyon pozitív” minősítésen áll, ami egy ilyen szűk réteget megcélzó, papírmunkára épülő nyomozós játéknál nem is rossz eredmény. A fejlesztők jelezték, hogy a demóra érkező visszajelzéseket beépítik a teljes változatba, a fordításokat pedig anyanyelvi lektorok ellenőrzik.

Ha szeretitek az Agatha Christie-féle rejtélyeket, a módszeres nyomozást és azokat a történetközpontú játékokat, ahol az apró részletek is számítanak, akkor erre a játékra lehet, hogy érdemes lesz beruháznotok.