A ballonkabátos Orlandónak eszébe jut, hogy valaha a város hőse volt, így meg akarja menteni az összecsukló áldozatot. Múltján való kesergését hideg fém üti ki a fejéből. A betonra esik. Utolsó erejével még láthatja, ahogy a gyilkos felmászik egy létrán, majd ezután eltűnik a tetőn Jack másnap reggel tér magához. Fogalma sincs, mihez kezdjen, ráadásul perceken belül megérkezik a yard, s mivel egy hullával töltötte az éjszakát, természetesen ő az elsőszámú gyanúsított. A rendőrfőnök régi jó barátja, így Jack 48 órát kap ártatlanságának bebizonyítására.
A játék kinézetre nagyon szép, ám néhány zavaró hibát is felfedezhetünk. 1997-ben, megjelenésekor nem volt nagy iránta az érdeklődés. Mindenki egy elfuserált Broken Sword koppintást látott benne, hasonló grafikával, hasonló sztorival. Nem győzöm eleget hangsúlyozni: a Jack Orlando nem Broken Sword! Míg a Broken Sword izgalmas nyomozás, melyben a világ fontos helyszíneire is ellátogathatunk fontos, reális történelmi események és összeseküvések nyomában, addig a Jack Orlando egy film-noiri hagyományokon nyugvó krimi, ami egy harmincas évekbeli város nyomasztó alvilágáról szól, és arról, hogy válhat egy züllött emberből ismét a város hőse.
A játék DOS-ra íródott, így akiknek Windows operációs rendszere van, azok igen nagy gondban lesznek. Erre van megoldás. A JoWood nevű osztrák cég felkarolta ezt a kalandot, és immáron Windows köntösben kiadta a Jack Orlando: a Cinematic Adventure: Director's Cut című játékot, melyet kis példányszámban hazánkba is behoztak, nagyobb áruházakban biztosan rábukkanhattok! A felújított változat hibátlan minőséget produkál (sajnos, az eredeti változatban volt pár csúnya bug), és belekerült a játékba néhány új helyszín és néhány új cselekedet is, amik sajnos nagyon igénytelenek, tovább megyek, a föld alatti katakombák képeit a Gabriel Knight-ból, meg a Full Throttle-ból lopták. Oké, hogy homemage, meg tisztelgés a régi nagyok iránt de kérem szépen, hogy néz már ki a vadnyugati multi-képernyős ranch a harmincas évekbeli kocsmában???
A grafika nagyon szép. Kézzel rajzolt, és számítógéppel kiszínezett a karakter paletta, a hátterek pedig szintén rajzok, dinamikus fény- és árnyékeffektekkel. A mozgás kicsit darabos, a rajzfilm minősége nem éri el a Disney-t, talán egy szombat délelőtti rajzfilmhez hasonlítanám. Nem tökéletes, de szép. A grafikai special effectek pedig különösen jópofák: emberek sétálgatnak az utcán, autók jönnek-mennek. Apropó, autók: az autókat és az ajtókat 3D-vel oldották meg. Kicsit ormótlan, de nem vészes.
A dialógok hullámzó minőségűek. Jack hangja elég jó, de egyes mellékszereplők rettenetesen gagyi hangot kaptak. A fejlesztők el akarták kerülni, hogy valaki egyszerre több karaktert szinkronizáljon. Ez nem könnyű, pláne úgy nem, hogy nagyjából mindenkivel beszélgethetünk pár mondatot, így a jobb színészeket a főszereplőknek hagyták meg. Egyszer kíváncsi lennék az eredeti lengyel hangokra is. Minőségileg se túl jók, szörnyű háttérzaj, sokszor rossz digitalizálás.
A zenére viszont igazán csak a kitűnő jelzőt aggathatjuk. A Beverly Hills-i zsaru, a Fletch sorozat, meg még sok-sok klasszikus vígjáték zeneszerzője, Harold Faltermeyer csodaszép témákat komponált a Jack Orlandóba, minden elismerésem! A zene az, ami legalább tíz százalékkal emeli a produkció értékét!