A második rész erősen épít az első szereplőire és Kyle múltjának szálaira, ezért mindenképpen a Hotel Dusk az ideális kezdés. Ráadásul ez a teljesebb, kerekebb történet, és ebből tudod meg a leggyorsabban, hogy mennyire fekszik neked a sorozat lassú, beszélgetésekre épülő tempója.
A Kyle Hyde-sorozatot a japán Cing stúdió készítette Nintendo DS-re, a kiadó pedig mindkét esetben a Nintendo volt. A Cing addigra az Another Code című kalandjátékkal már bizonyította, hogy a DS két képernyőjét és érintőképernyőjét értelmes kalandjáték-mechanikákká tudja alakítani, a Kyle Hyde-játékokban pedig ezt egy felnőttebb hangvételű, lassan építkező krimivel kötötte össze. A rendező és egyben az egyik grafikus Taisuke Kanasaki volt, a történetet és a játéktervet Rika Suzuki írta, a zenét pedig Satoshi Okubo szerezte.
A főszereplő Kyle Hyde, egy keserű, szarkasztikus, New York-i ex-rendőrnyomozó, aki évekkel korábban otthagyta a testületet, miután egy eltűnt társával, Brian Bradley-vel kapcsolatos ügy rosszul végződött. Kyle azóta egy kereskedelmi cég ügynökeként járja az országot, a megbízásai azonban ritkán szólnak egyszerű árukról, sokkal inkább elveszett tárgyak felkutatásáról.
Mindkét játék egy zárt helyszínre és egy szűk szereplőgárdára épül: a vendégek és a lakók mind titkolnak valamit, és ezek a titkok újra meg újra összefonódnak Kyle saját múltjával. A sorozat hangvétele klasszikus noir: füst, whisky, bárpult, fáradt párbeszédek és melankolikus zongorás zene.
A játékmenet a DS-hez igazodik, a konzolt ugyanis oldalra fordítva, könyvként kell tartani. Az egyik képernyőn a helyszín térképe és az irányítás látszik, a másikon a belső nézetes háromdimenziós környezet, a játék nagy része pedig hosszú, gondosan megírt beszélgetésekből áll. A kihallgatásoknál a játékosnak kell eldöntenie, mit kérdez, mikor szembesíti a beszélgetőtársat egy ellentmondással, és mikor hallgat inkább. Ha Kyle túlságosan erőszakos vagy rossz kérdést tesz fel, a szereplők bezárkóznak, ami akár a játék végét is jelentheti. A fejtörők gyakran a DS sajátosságait használják ki, a megoldás sokszor az érintőképernyőn való rajzolásban, a mikrofonba fújásban vagy akár a konzol összecsukásában rejlik. Kyle jegyzetfüzetébe a játékos maga is írhat és rajzolhat, a fejezetek végén pedig egy kérdéssorral kell összefoglalnia, mit tudott meg.
A sorozat legemlékezetesebb eleme a látvány. A szereplőket rotoszkópos technikával, valódi színészek felvételei alapján rajzolták meg, fekete-fehér, ceruzavázlatra emlékeztető stílusban, amely mozgás közben is megőrzi a kézzel rajzolt hatást. A beszélgetések alatt a figurák arckifejezései folyamatosan változnak, így a játékos a gesztusokból is olvashat. Ez a megoldás azóta is a DS korszakának egyik legegyedibb képi világa.
Az első rész, a Hotel Dusk: Room 215 2007 elején jelent meg, és 1979 végén, egy nevadai sivatagban álló, ütött-kopott szállodában játszódik, ahová Kyle egy megbízás és egy régi nyom miatt érkezik. A folytatás, a Last Window: The Secret of Cape West egy évvel később, 1980 decemberében veszi fel a fonalat egy lebontásra váró Los Angeles-i bérházban, ahol Kyle maga is lakik, és ahol egy elveszett gyémánt ügye és az apja halála körüli rejtély kerül elő. A második rész különlegessége egy játékon belüli regény, amely ahogy a játékos halad előre a történetben, úgy bővül az is fejezetről fejezetre. A Last Window 2010 elején jelent meg Japánban, a Cing azonban ugyanazon év márciusában csődbe ment. A játék ősszel még megjelent Európában, Észak-Amerikába viszont már sosem jutott el.
A stúdió megszűnésével a sorozat lezárult. A két játék azóta sem kapott felújított kiadást, és újabb konzolokra sem került át, így ma is csak az eredeti DS-kazettákon érhető el.