Zero Parades: For Dead Spies

A ZERO PARADES: For Dead Spies az észt ZA/UM stúdió második játéka, egy izometrikus nézetű, szövegközpontú szerepjáték, amely a Disco Elysium szellemiségét egy kíméletlen kémvilágba ülteti át.

Történet

A játék egy fiktív, hidegháborús hangulatú világba kalauzol, ahol a kulturális és ideológiai befolyásért rivalizáló nagyhatalmak vívnak árnyékháborút. A főhős Hershel Wilk, fedőnevén CASCADE, egy úgynevezett „operant”, vagyis a hagyományos ügynököknél jóval különlegesebb hírszerző. Hershel a kommunista beállítottságú „The Opera” nevű hírszerző szervezet kiégett operatívja, aki egy korábbi, csúfos kudarcba fulladt akció után öt évig egy íróasztal mögé száműzve várta, hogy újra terepre engedjék. Amikor megkapja új, rejtélyes megbízását, lehetőséget lát arra, hogy legalább részben helyrehozza a múltját.

A cselekmény a Portofiro nevű, gondokkal teli városállamban játszódik, amely egykor a La Luz államhoz tartozó börtönkolónia volt, később felmerült a tagsága a Superbloc nevű szövetségben, végül pedig az EMTERR égisze alatt működő „Fejlett Világ” tagjelöltjeként próbál érvényesülni. A romok, bárok, üzletek és lerobbant lakónegyedek labirintusában Hershelnek technofasiszta erőkkel, banki háttéremberekkel, paranoid televíziós műsorvezetőkkel és egy szív helyett dobozt cipelő férfival is dolga akad. Minden egyes szereplő külön személyiséggel, célokkal és titkokkal rendelkezik, amelyeket fel lehet használni vagy ki lehet játszani egymás ellen.

Játékmenet

A ZERO PARADES a Disco Elysiumhoz hasonlóan izometrikus nézetből, egy háromdimenziós környezet fölé függesztett kamerával dolgozik, és a klasszikus értelemben vett harc helyett a beszélgetésekre, a választásokra és a karakterünk belső monológjaira épít. A párbeszédek nemcsak a világ traumáit és titkait tárják fel, hanem barátokat, szövetségeseket vagy éppen halálos ellenségeket is teremtenek attól függően, miként reagálunk az adott helyzetekre.

A próbatételeket a játék kockadobások formájában oldja meg: a karakter képességeit leíró statisztikákra húzott skill-check döntheti el, sikerrel jár-e, vagy egészen másfelé sodródik a történet. A kudarc nem jelent vereséget, csupán egy újabb elágazást a sztoriban – ahogyan a stúdió előző játékában is megszoktuk. A rendszer hangulati kiegészítéseként Hershel fáradtság-, szorongás- és delíriumállapotokkal is birkózik: ha túlfeszítjük, a sikertelen dobások valódi súllyal csapódnak le, így az improvizáció és a következmények vállalása végig kulcsfontosságú.

Technikai megoldások

A ZERO PARADES vizuális világa a Disco Elysiumból ismerős kézzel festett, festményszerű kompozíciók és az izometrikus terepkövetés ötvözete, amelyet a sajtó és a játékosok egyaránt a játék egyik legerősebb pontjaként említenek. A művészi irányítást a vörös-fekete-bézs paletta uralja, a karakterek és helyszínek pedig tudatosan a stúdió korábbi munkáira utaló, mégis önálló stílust követnek.