CaTHaRSiS〜The last of atelier〜

A CaTHaRSiS ~The last of atelier~ egy elmélkedésre ösztönző művészi kalandjáték, amelyben egy emlékek és önazonosság nélküli lény a világ leghíresebb festményeinek belsejébe lépve keresi a választ arra, mit is jelent embernek lenni. A Mana néven alkotó egyszemélyes fejlesztő első játéka tíz festői világon vezet végig, Van Gogh, Monet és Klimt képeitől kezdve egészen a lélek csendes rezdüléseiig.

Történet

Egy név nélküli lény egy teljesen üres világban ébred fel, minden emlék és önazonosság nélkül, és fogalma sincs arról, mi az emberiség. A vakító fehér űrben egy rejtélyes hang szólítja meg, és az emberi kultúra legnagyobb festményei felé tereli, hogy azokon keresztül értse meg a lélek természetét.

A csendben tíz ikonikus festmény függ a falon, amelyek valójában más dimenziókba vezető kapuk. Mindegyik mögött egy időben megfagyott emlék várakozik, amelyet a játékos nem szemlélőként, hanem a kép lakójaként élhet át. Az utazás lényege ezeknek az emlékeknek az összegyűjtése és összeillesztése, ahogy a főhős üres szíve fokozatosan megtelik színnel, fénnyel és szépséggel. A fejlesztő elmondása szerint a játék Leonardo da Vinci gondolatából indult ki, miszerint ahol a szellem nem dolgozik együtt a kézzel, ott nincs művészet.

Az úton két társ kíséri a főhőst. A farkas az ösztön és a vadság jelképe, a gyorsaságával olyan helyekre jut el, ahová a főhős egyedül nem, míg a bagoly a bölcsességet és az értelmet képviseli, és a repülésével egészen új nézőpontokból mutatja meg az egyes festményeket. Kettejük segítségével a képek olyan rétegei is feltárulnak, amelyek elsőre rejtve maradnak.

Játékmenet

A CaTHaRSiS elsősorban sétaszimulátor, vagyis a hangsúly a felfedezésen, a megfigyelésen és a hangulatba való belefeledkezésen van. A játékban nincs „game over” és nincs időlimit, mindenki a saját tempójában barangolhat, és annyit időzhet egy-egy világban, amennyit csak szeretne. A teljes végigjátszás nagyjából egy egész estés film hosszának felel meg.

A festmények belsejében járva a játékos végigsétálhat Van Gogh Kávézó terasza este című képének borostyánsárga sikátorain, megcsodálhatja a Csillagos éj és a Napraforgók világát, elidőzhet Monet Nő napernyővel című festményének smaragdzöld rétjein, és átélheti Klimt A csók című alkotásának aranyló szenvedélyét. Mindegyik világ saját nézőponttal és saját játékstílussal rendelkezik, így az utazás során a háromdimenziós felfedezés időnként oldalnézetes szakaszokká alakul, máskor pedig nyugodt csónakázássá szelídül. Ez a folyamatos váltakozás gondoskodik arról, hogy a tíz világ mindegyike önálló élményként maradjon meg.

A haladás motorja az emlékek gyűjtése, vagyis a lélek rezonanciájának útját követve kell összeszedni azokat a nyomokat, amelyeket az egyes képek őriznek. A játékos érzi a szelet, megérinti a fényt, és apránként rakja össze a festmények mögött megbúvó érzelmi tartalmat.

Technikai megoldások

A játék az Unreal Engine-ben készült, és a látvány a valósághűség és a festői stilizáció között egyensúlyoz. A világok nem az eredeti festmények másolatai, hanem azok újraértelmezett, térbeli változatai, ahol a színvilág, a fény és az árnyékok kezelése az adott festő stílusát idézi. A fejlesztő szavaival élve a cél az volt, hogy a híres alkotásokat teljesen új módon lehessen átélni, mert a jelenetek újragondolt belsejéből szemlélve olyan atmoszféra és emlékanyag tárul fel, amelyet egy galériában vagy múzeumban sétálva nem lehet megtapasztalni.