The Eventide: két ügynök, egy akta, és ahány nézőpont, annyi igazság

A stúdió neve gondolom még senkinek sem cseng ismerősen, de a mögötte álló életrajzok hallatán, talán jobban megjegyzitek majd. A Studio Resetet Kaelin Lavallée producer és kreatív igazgató, Kris Schoneberg dizájnigazgató, valamint Francis Lacuna művészeti vezető alapította, a csapat tagjai pedig korábban olyan helyeken dolgoztak, mint a BioWare, az Inflexion Games, a Timbre Games és a Hinterland. A közös portfólióban ott van a Mass Effect, a Dragon Age, az Anthem és a The Long Dark is. A stúdió maga még idén májusban jelentette be a megalakulását, akkor viszont még csak annyit árult el, hogy valami neon-noir hangulatú, természetfeletti rejtélyen dolgozik.

A The Eventide bejelentésekor közzétett videó

A történet szerint a saját valóságunk mellett további létsíkok húzódnak, amelyekről a legtöbben soha nem szereznek tudomást. Az Eventide Ügynökség viszont tud róluk. Ők egy titkos nyomozócsoport, amelynek feladata a természetfeletti események megfigyelése, tanulmányozása, és ha muszáj, a beavatkozás. A dolog egy névtelen bejelentéssel és egy rutinosnak számító kísértetjárásos üggyel indul, hogy aztán az egy szem aktából végül még több legyen, szanaszét szóródva a városban, egyenként más történettel és más igazsággal.

Az egyik érdekesség, hogy a játékos itt nem az egyik nyomozó bőrébe bújik, hanem az ügynökség láthatatlan irányítója lesz. A felgyülemlett esetek listájáról naponta egyet lehet kiválasztani, és két ügynököt kirendelni hozzá a folyamatosan bővülő csapatból. Ez a játék legfontosabb döntése, mert a Studio Reset szerint minden ügynök máshogy látja a világot, és pontosan ez határozza meg, hogy egy helyszín mit hajlandó elárulni. A rendszert a fejlesztők Parallax Deduction néven emlegetik: a kiküldött ügynökök személyétől függ, milyen nyomok kerülnek elő, hogyan értelmeződnek, és végül hogyan áll össze a zárójelentés.

A bemutatott nyomozók már önmagukban ígéretesek. Evelyn „Eve” Atwood kriptozoológus türelmes és módszeres, ő az, aki a természetfeletti jelenségeket anyagi bizonyítékokon és a biológián keresztül vizsgálja. Sam „Brass” Hingle volt nyomozó, gyakorlatias és nehezen átverhető, az emberek és a motivációk olvasásában verhetetlen. Kira pedig, akinek a besorolása a hivatalos anyagban is ki van törölve, olyan látens pszichikai és érzelmi energiákat érzékel, amelyek mások számára láthatatlanok maradnak. A nyomozók teljes listája azonban ennél nagyobb lesz: a fejlesztők utaltak olyan ügynökre is, aki ősi írásokban vesz észre rejtett mintázatot, olyanra, aki átlát a köztes létsíkokra, és olyanra, aki finomra hangolt műszerekkel próbál értelmet adni egy azonosíthatatlan energiafoltnak. Néha pedig az fog történni, hogy egy adott nézőpont több kérdést vet fel, mint amennyi választ hoz.

A terepmunka rögzített kameraállású, háromdimenziós helyszíneken zajlik majd, az esőáztatta sikátoroktól a poros könyvtárakon át az elhagyatott rádióállomásokig. Az ügynökök egyedi képességeik mentén, egymástól eltérően járják be ugyanazt a helyszínt, a talált nyomok pedig egy közös aktafüzetbe kerülnek, így olyan összkép áll össze, amit egyikük sem tudott volna egyedül összerakni. A lezárás külön szakasz lesz: a bizonyíték ekkor már megvan, a jelentése viszont a játékosra vár, aki egy szavakkal operáló következtetési rendszerben tölti ki a hiányzó helyeket a zárójelentésben. Minden megoldott ügy újabb szálakat, helyszíneket és kérdéseket nyit meg.

Ami a legjobban tetszik az egészben, az a fejlesztők deklarált hozzáállása a rejtvényekhez. Schoneberg még a stúdió bemutatkozásakor mondta, hogy olyan rejtélyek érdeklik őket, amelyek megbíznak a játékosban: egy jó rejtélytől okosnak kell éreznie magát az embernek, nem összezavarodottnak. A csapat kifejezetten kerülni akarja az önkényes, csak visszafelé megfejthető logikai ugrásokat, vagyis a klasszikus kalandjátékok hírhedt „mégis hogy a fenébe kellett volna erre rájönnöm” pillanatait. Lavallée szerint a lényeg nem is a nyomok megtalálása, hanem az, hogy a karakterek nézőpontján keresztül megértsük, mit jelentenek.

A saját sajtóanyaguk egyébként The Case of the Golden Idol-szerű dedukciót és X-aktákat emleget referenciaként, ami elég magasra teszi a lécet, de a felállás alapján legalább nem alaptalanul. A látvány stilizált, a hangulatot saját, ambient jellegű zene támogatja, a technikai alap pedig az Unreal Engine 5. A játék felnőtt témákkal is dolgozik: a fejlesztők jelezték, hogy megjelenik benne a halál, a természetfeletti jelenségek és az erőszak utóképe, mindez a nyomozás és a helyszíni rekonstrukció keretében, egyes ügyek pedig a veszteséget, a betegséget, a gyászt és a traumát járják körül.

A The Eventide jelenleg korai fejlesztési fázisban van, egyelőre csak PC-re készül, és az egész a Canada Media Fund támogatásával történik. Megjelenési dátum egyelőre nincs, ami ilyen stádiumban nem meglepő, de ha tippelnem kellene, akkor valamikor 2028 elején jön majd. A Steames kívánságlistázás pedig ebben az esetben tényleg számít: egy kicsi és önkiadó független stúdiónál ez az egyik legkézzelfoghatóbb támogatás. Mi mindenesetre nagyon kíváncsian várjuk a folytatást, és amint több derül ki a Parallax Deduction működéséről, jelentkezünk.