Folklór-horror a Whiteroot Hotelben: Bejelentették a Curse of the Crimson Stag kalandjátékot

Bár véleményem szerint a The Suicide of Rachel Foster csak egy átlagos sétaszimulátor volt (egy kicsit talán átlagon felüli hangulattal), úgy tűnik, hogy a többség másképp látta. Nagyon sokan kedvelték meg a stúdió első narratív próbálkozását, ezért gondolom az eladások sem lehettek annyira rosszak, hogy ne készüljön el a még ha nem is közvetlen, de amolyan folytatásféléje.

A figyelmesebb olvasóknak talán beugrik erről az új projektről valami: a Curse of the Crimson Stag nem egy teljesen új alkotás. A játék korábban The Fading of Nicole Wilson munkacímen futott, és a mostani Nacon Connecten gyakorlatilag újrakeresztelve, friss arculattal és egy új videóval mutatkozott be a nagyközönségnek. Az erősen folklór-horror irányba elmozduló átnevezés egyúttal arról is sokat elárul, hogy merre tart a játék hangulatilag: nyomasztó, népi mítoszokba ágyazott rejtélyt ígér, nem pedig sablonos jumpscare-vadászatot.

A Curse of the Crimson Stag bejelentésekor közzétett videó

A történet középpontjában Brit, egy unalmas amerikai kisvárosban ragadt tinédzser áll, aki életének nagy lehetőségére érez rá, amikor felkérik egy dokumentumfilm asszisztensi feladataira. A forgatás helyszíne nem akármi: a 18 éve elhagyatottan álló Whiteroot Hotel, amelynek romjait a környékbeliek babonás félelemmel emlegetik. A hely egykor egy gazdag üzletember turisztikai álmaként épült, de a megnyitása után rejtélyes halálesetek sora söpört végig rajta, ami végül a tulajdonos teljes anyagi és személyes összeomlásához vezetett. A helyiek a Bíborszarvasnak nevezett természetfeletti entitást emlegetik a háttérben. Ez egy védőszellem, vagy inkább egy bosszúálló erdei lény, amely állítólag a környező sötét erdőket lakja.

Brit feladata látszólag egyszerű: Emily, a profi szellemvadász utasításait követve felfedezi a hotel termeit, és segít rögzíteni mindazt, ami a forgatáshoz szükséges. Hamar kiderül azonban, hogy a fiatal lány túlvállalta magát. A Whiteroot Hotel nem adja olcsón a titkait, és minél mélyebbre ás Brit, annál inkább összemosódik a természetfeletti és a nagyon is emberi cselszövések, hazugságok hálója. A Bíborszarvas átka pedig lassanként rá is kiterjed.

Ami a játékmenetet illeti, úgy is fogalmazhatnánk, hogy tankönyvekbe illő, narratív és sétaszimulátorszerű kaland vár ránk: bejárható, gyönyörűen kidolgozott helyszínek, fejtörők, helyszíni nyomozás, és egy lassan kibomló, érett történet, amelyben a rejtély és a horror nagyon szépen összefonódik. A játékot fejlesztő One-O-One különösen büszke a binaurális hangra, amely fülhallgatóval játszva nem csak hangulati elem, hanem narratív eszköz is. Ezt egyébként már a The Suicide of Rachel Fosterbe is beleépítették, és erre a részére a játéknak aztán végképp nem lehetett panasz: piszok jól sikerült.

A Nacon Connecten bemutatott videó még nem árul el túl sokat a játékmenetből, és pontosan annyit mutat, amennyit egy ilyen bejelentő videótól várni lehet: erdő, rét, pislákoló fények, csontok és az a fura érzés, amitől az ember azonnal felteszi a fejhallgatót. Konkrét megjelenési dátumot egyelőre nem közöltek, de elvileg 2026-ban kellene érkeznie.

Mit várunk tőle?

A felállás ismerős: elhagyatott hotel, fiatal női főhős, családi titkok, és egy lassan kibomló múltbéli tragédia, amit a játékos a saját tempójában fejt meg.

A legizgalmasabb újítás kétségkívül a folklór-horror irány. A klasszikus szellemházas felálláshoz képest a Bíborszarvas és a környékbeli mítoszok bevonása egy egészen más rétegét nyithatja meg a sztorinak. Reméljük, hogy a fejlesztők nem elégszenek meg egy felszínes díszítőelemmel, hanem tényleg beleássák magukat a folklórba, és a természetfeletti, illetve a nagyon is emberi cselszövések közti határvonal végig kétértelmű marad. A legjobb folklór-horrorok pont attól működnek, hogy a végén sem dől el teljesen, mit is láttunk.

A binaurális hang ígérete komolyan veendő: ahogy már fentebb említettem, a Rachel Foster idején a One-O-One ezen a fronton is megmutatta, hogy nem marketingszöveg náluk a térbeli hangzás, hanem narratív eszköz.

Egy komolyabb félelmünk azért van: az első videó annyira kevés konkrét játékmenetet mutatott, hogy egyelőre nehéz megítélni, mennyi valódi nyomozás és fejtörő lesz benne, és mennyire lesz inkább egy szimpla sétaszimulátor. A One-O-One eddigi vonala alapján inkább az utóbbira fogadnánk, szóval azoknak, akik aktívabb, Obra Dinn-szerű detektívmunkára számítanak, érdemes lehet kicsit visszafogni az elvárásokat.

Addig is: ha valaki ne adj' isten véletlenül még nem játszott a The Suicide of Rachel Fosterrel, ez most egy kiváló alkalom bepótolni.