... aztán mintha az élet és halál közötti mezsgyén járnánk. Hamar kiderül, hogy mit keresünk ott: egy, a tetteiben kísértetiesen Luciferre emlékeztető öreg hölgy azt ajánlja nekünk, hogy visszaadja az életünket. De ennek feltétele van: rendet kell vágnunk néhány helyen ahol a gyilkosságok és az erőszak kéz a kézben jár az elkövetőknél. Meglehetősen radikális rendbetételnek tűnik a dolog, és mivel sok választásunk nincs, ezért Susan újra az életben találja magát. Kissé ironikusan még egy képességet is a markunkba kapunk: képtelenek leszünk meghalni.
A játék története pedig itt indul be igazán, a kórházból felébredve és onnan kiszabadulva kell nekilátnunk a "munkának". Az iránygombokkal vezérelhető játék könnyedebb és egyszerűbb irányítást kínál mint a point & click kalandok. Éppen ezért már szinte az elején borítékolható, hogy a Cat Lady nem küzd majd a kalandjátékok betegségével: a megoldhatatlan és frusztráló feladatok sokaságával. Minden megoldás könnyen felderíthető és teljesíthető, a hatodik fejezetig szinte úgy haladhatunk mint kés a vajban. Aztán persze ahogy az lenni szokott, a végén beerősít a játék és nem adja oda olyan könnyen magát.
https://www.adventuregames.hu/storage/articles/thecat-lady/php9ERESF.jpg
A játék legerősebb pontjai azonban nem a klasszikus elemekben keresendőek. A Cat Lady egy grafikus novellának is tökéletes lenne, itt talán ami hozzátesz az egészhez, az az interaktivitás. Tehát stílusában lehetne nevezni akár interaktív grafikus novellának is, ugyanis a történetmesélés kapta a legnagyobb hangsúlyt az egész alkotásban. Ennek megfelelően rendkívül sok a párbeszéd, illetve a narráció magától Susantől. Éppen ezért volt fontos, hogy a szinkronhangok jól sikerüljenek, ugyanis egy ilyen program simán elcsúzhat ezen a vékony jégen. Szerencsére Susan hangja tökéletesen el lett találva, ahogy a későbbi fejezetben hozzá csapódó (és mint kiderül, rákban szenvedő) Mitzié is. A likvidálandó karakterek hangja kellően idegesítő lett, így legalább örömmel fogjuk őket ólommal teleszórni. A depresszív hangulat teljesen átjárja a játékot, és ehhez a környezet is kellő alapot ad. Susan bérlakása, illetve az egyes, homályos fénnyel bevilágított szobák és épületek tökéletes atmoszférát teremtenek a játékban, biztosítva azt, hogy ha belemerülünk, semmi sem fog kizökkenteni minket belőle, hacsak ki nem lépünk a programból. Talán ezért is olyan gyorsan végigjátszható a játék, a relatíve jónak mondható (5-6 órás) hosszával együtt.
Az időközben elrepülő órák alatt persze kiderül Susan tettének háttere is. A szimpla társadalomkritika általa való megfogalmazása (minden ember csak kihasznál, nem létezik már szeretet ebben a világban) csak a felszín, az öngyilkosságot választó főhős lelke mélyén egy sokat szenvedett karakter, akinek problémáit könnyen magunkévá tudjuk tenni. A feladatok szokványosságai emiatt a háttérbe szorulnak és az eleinte szánalomra méltó Susant irányítva azt vehetjük észre, hogy együtt érzünk vele, sőt szeretnénk ha ebből az egész kalamajkából végül győztesen jöhetne ki (amelyet a többféle végkimenetel nem biztos, hogy garantál). A helyszíneken felbukkanó ellenségeket kivégezve pedig éppen emiatt érezhetünk elégtételt, néha pedig a macskáink segítségét is magunkénak tudhatjuk a kalandban. De nekem speciel már a játék elején okoskodó pszichiáter is az agyamra ment. Szerencsére tudtam segíteni a helyzeten (és az övén is).
https://www.adventuregames.hu/storage/articles/the-cat-lady/phpnV2WA6.jpg
Kisebb üröm volt számomra az örömben, hogy a játék elején felépített erős történeti főszál az 5-6. fejezetre kezd elhalványulni és inkább a Mitzi féle mellékszál kapja a legnagyobb hangsúlyt. A történetnek ez a kettőssége azonban csak számomra volt különös, nem sok játékban találkoztam még ilyennel, és mivel 7 fejezetből áll összesen a játék, nem is annyira zavaró ez. Feleslegesnek éreztem azonban a játékban olyan dolgokat mint amikor perceket kellett eltölteni azzal, hogy kávét csináljunk magunknak és kimenjünk az erkélyre dohányozni. Mire odáig eljutottam és sikerült azt a hülye varjút elkergetni a balkonról, majdnem el is állt az eső (ami egyébként a játékban szinte végig esik). Ugyanilyen vontatottság érhető tetten Susan flashbackjeiben lévő párbeszédek hosszában is. A férjével való veszekedés túlontúl is és indokolatlanul is hosszú lett, a kívánt hatás elérése emiatt nem is talált célt nálam. Vannak olyan helyzetek a játékban ahol a kevesebb több lett volna.
A Cat Lady azonban még így is az idei évi felhozatalban az egyik legkönnyebben befogadható kalandjáték lett, az év végi hajrában megjelenő produktumok között az egyik legjobb. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint a temérdek végigjátszásról szóló videó és kommentárok hada, amelyben a játékot éltetik. A Downfall után az egyszemélyes Harvester Games újabb emlékezetes gyöngyszemet rakott le az asztalra, amelynek fénye még egy darabig biztosan csillogni fog. A Steam greenlight program keretében pedig remélhetőleg elérhetővé válik ott is a játék, az indie kategória több lehet ettől az alkotástól.