Ezen titkos tragédiát dolgozza fel a Deep Silver első kalandjátéka, amelyet nem csak a különleges téma miatt, hanem a gyönyörű, és hangulatos renderelt héttereket használó grafikáról árulkodó sreenshotok miatt is nagyon vártuk az első róla szóló bejelentések óta. Jelentjük, nem hiába vártunk rá jó másfél évet, a Secret Files: Tunguska igazán kiváló kalandjáték lett!
Történetünk elején napjainkban, Berlinben járunk, ahol a neves tudóst, Vladimir Kalenkovot egy furcsa, csuhás alak elrabolja a látványos intro keretében. A professzor lánya, Nina Kalenkov, sajna késve érkezik, és csak apja feldúlt irodáját találja a helyszínen, amelyet gyorsan átkutatva úgy dönt, hogy nyomába ered a titokzatos emberrablónak. Tehát, az igen bájos, vörös hajzuhataggal és idegesítő orgánummal rendelkező Nina lesz a játék főszereplője, ámbár átvehetjük az irányítását a múzeum egyik munkatársának (és a hölgy nagy rajongójának), Max-nek is.
A program kezelése teljesen egyszerű, szinte már a klasszikusnak mondható point'n click sémán épül. A jobb egérgombra való rátenyereléssel megvizsgálhatjuk a képernyőn lévő tárgyakat (Nina jó kis szarkasztikus megjegyzéseket szokott általában hozzáfűzni :-) ), a bal gombbal pedig felvesszük, vagy netalántán cselekvésre bírjuk azokat (vagy ha rajta hagyjuk a céltárgyon az egeret, a megjelenő nagyító ikonnal megvizsgálhatjuk, a kézzel cselekedhetünk vele valamit). Érdekes újításként, sőt szinte már csalásként szerepel a jobb alsó sarokban lévő nagyító megjelenése, amire rábökve, megjelenik az ikonja az interaktívolható (új szóval bővült az AG cikkíróinak láthatatlan szótára...-Norbi) tárgyak felett. Így nem fordulhat elő az a hangulat (és ideg)ölő állapot, hogy körbe-körbe rohangáljunk 3 helyszín között, és közben fogalmunk nincs, hogy hogyan is jussunk tovább. A képernyő alján található inventory szerencsére feneketlen, bár néha mókásan néz ki, ahogy a leány zsebre rak egy fél stop-táblát, vagy egy félig döglött keszeget.
A tárgylistában pihenő tárgyakat is jobb klikkel vizsgálhatjuk meg, néha meg össze is párosíthatjuk őket (mivel ez általában teljesen a logika elhagyásával történik, a játékidő nagy részén azon kaphatjuk magunkat, hogy mondjuk a frissen felvett dugóhúzót megpróbáljuk minden nálunk lévő tárggyal keresztelni, kezdve a mobiltelefontól, a golfütőn át, a kulcstartóig bezárólag). A kalandjaink során az előrejutásban hátráltató feladványok között vannak elgondolkodtatóak is, de a nagy részük sajna szintén teljesen logikátlan, és ha nem lenne a naplónak álcázott beépített súgó, akkor szinte lehetetlen lenne elvergődni a történet végéig sok-sok kitartás hiányában. Még szerencse, hogy az izgalmas történet eléggé kíváncsivá teszi a játékosokat, hogy újból nekirugaszkodjanak, mondjuk a vonatos résznél lévő fejtörőnek.
A story élvezetét nagyban fokozzák a szinkronhangok, amelyek a főszereplő Nina-n kívül egész jók lettek. Hősnőnkkel is csak az a baj, hogy a hangját neki kölcsönző színésznő egyáltalán nem játszik rá a leányzó orosz származásából fakadó mókás tájszólásra, mintha csak egy New York- i gettóban felnőtt csajszit hallgatnánk, és nem egy félig orosz, félig német hölgyeményt. A beszédhangok másik negatívuma, hogy sokszor olyan tompán, élettelenül szólnak, mintha egy barlangban rögzítették volna (megjegyzés 2020-ból: az azóta megjelent mobilos és tabletes változatokban meg úgy agyon van tömörítve a hang, hogy olyan érzés, mintha a barlangban még egy bádogdobozt is az arcuk elé tettek volna a színészek). Magával Nina karakterével semmi probléma nincs, sőt néhol szinte Mr. Stobbart szintű poénokat éget el a legkínosabb helyzetekben is.
A muzsikák közül a főmenü és az intro alatt hallható dallamok valami fenomenálisak, kár, hogy a komponista kreativitása ki is merült bennük, mivel a játék közben elhangzó dallamok annyira felemásra, szinte semmilyenre sikeredtek, hogy vissza se tudok rájuk emlékezni (pedig egy játék-főleg, ha kaland - hangulatán hatalmasat tud dobni a tökéletes zenei aláfestés - lásd Syberia sorozat).
Grafikailag a játék az egyik legszebb kalandjátékok közé tartozik. A gyönyörű, a legapróbb részletekig is kidolgozott renderelt hátteren mindig van valami animált, mozgó rész, így egyáltalán nem tűnnek passzívnak a tájak. A helyszínek változatosságára sem lehet egy rossz szavunk se, mivel kalandjaink során egy halom, különféle helyen megfordulunk majd, kezdve a Berlini múzeumon, egy orosz katonai bázison, kórházon, egy kubai szanatóriumon keresztül, egészen az antarktiszi titkos Idegen bázisig. A karakterek pedig jó sok poligonból állnak, bár egyes szereplők feje néhol eléggé kocka formájúra sikeredett. Érdemes az optionsban bekapcsolni a 6X antialiasing-et, mivel alig fogyasztja gépünk erőforrásait, de a hatására léptekkel szebb lesz a kinézet.
A történet is eléggé élvezetes, elvégre nem mindennap adatik meg az átlag kalandornak, hogy a XX. század egyik legnagyobb rejtélyéről próbálja fellibbenteni a fátylat. Egy izgalmas mesének lehetünk a főszereplője, egy mesének mely fordulatos cselekménnyel, valószerű szereplőkkel és jó két hétig tartó játékidővel rendelkezik. Egyetlen hátulütője a story-nak, hogy a legizgalmasabb résznél elegánsan elszelték, és ha meg akarjuk tudni, mi lett Nina apjának, és a fura idegeneknek a sorsa, kénytelenek vagyunk 2008 nyaráig, a Secret Files 2 megjelenéséig várni.
A fentiekben kapott hideget és meleget is a Tunguska, és most eljött az ideje a végső eredményhirdetésnek! Hiába a rövid játékmenet, a néhol logikátlan továbbjutási lehetőség, mégis egy csodás és élettel teli, hangulatos kalandjátékot köszönhetünk a német srácoknak (a kisebb programhibákat meg letudhatjuk a fejlesztők zöldfülűségének ), és be kell vallanom, Nina Kalenkov kalandjai jobban tetszettek, mint George Stobbart 4. hajszája (csak harmadik, a 2. részben nem Templomosok voltak az ellenfelei George-nak! - Norbi) a Templomos Lovagrend ellen. A csavaros fejtörők miatt a profi kalandoroknak, a tökéletesen használható beépített segítség miatt pedig a kezdőknek is nyugodt szívvel ajánlom a programot!