Kezdésként rögtön egy kis nyitójelenetet látunk, ahol egy férfi és egy nő beszélnek meg valamit, majd a nő elmegy, nem sokkal utána pedig egy rendőr letartóztatja a férfit. Elsőre nem igazán tudjuk hová tenni ezt az egészet. Kb. a játék felénél kiderül, hogy mit is láttunk, így kicsit értetlenül álltam azelőtt, vajon miért ezzel indítottak.
Ezek után már át is vesszük az irányítást. Ez nem túl bonyolult, csupán az egér gombjait kell használnunk. Bal kattintásra odasétálunk, dupla kattra futunk. Ha valamivel interakcióba léphetünk, akkor azt egy ikon jelzi (szem, kéz, szövegbuborék), illetve a nálunk lévő tárgyakat használhatjuk bizonyos helyeken, ezeket egy kis karikával vannak jelölve. Az egérgörgővel tudjuk a nézőpontot távolítani, közelíteni. Szimpla, könnyen megtanulható.
A játék rövid szakaszokra van osztva, amiket néha egy-egy mozgóképes jelenet köt össze (ezek a játék saját grafikájával készültek). Mindegyik jelent egy helyszínhez kapcsolódik, amik nem túl nagyok. Maga a játék kb. 5-6 óra alatt kényelmes tempóban végigtolható, így az adott pályarész végigvitele sem tart sokáig. A mentési rendszer is ehhez igazodik. Ez automatikusan történik, ha kilépünk a játékból, az adott szakasz legelejétől kell kezdenünk. Ha kedvünk van, bármelyik epizódhoz vissza tudunk térni.
Az első jelenet Monique otthonában, egy bérházban játszódik. Kicsit bejárva a helyszínt már hamar átlátható volt a játék mechanikája. Rutinos kalandjátékosként az is hamar (kb. öt perc után) világos volt, hogy mit is kell tenni a cél érdekében. El kellene húznunk az autónkkal, de a házmester útban van. Egy utcai zenésznek valami harapnivaló kellene, hogy játsszon nekünk a trombitáján, így tuti csinál majd valamit a házmester, aki nem szereti a zajongást. Sütit kapunk a mamikától az első emeleten, ha segítünk neki behozni a TV adást. Ehhez csak a fenti antennát kell megreparálni, amihez a hozzávalót a házmester műhelyében fogjuk megtalálni, ami zárva van. A kulcs rövid keresgélés után előkerül a mosodából. Indulhat az előre kigondolt folyamat, amit csak rövid időre tör meg, hogy forró a sütő. De korábban találtunk egy kesztyűt, elraktuk, mert biztos jó lesz valamire. Hát persze, most ki tudjuk vele venni a tepsit. Logikus.
Ez a fajta játékmechanika lesz jellemző végig. Aki nem most kezdte ezt a stílust, annak már ez kissé unalmas egy idő után. Az is illúzióromboló, hogy a szemetesvödröt már akkor magunkkal visszük, amikor azt sem tudjuk, mi a búbánatra fogjuk azt a későbbiekben használni. Tutira kell valamire, mert csak olyan tárgyakat vehetünk fel, amiket használni is tudunk majd a későbbiekben. Azért ennek megvan az előnye is. Mégpedig az, hogy nem kell feleslegesen mászkálnunk ide-oda a szükséges tárgyakért. Hibázni nem tudunk, ha valamit rossz helyen használnánk, csak egy megjegyzést, esetleg egy vicces beszólást kapunk és próbálkozhatunk tovább. Van, ahol csak megnézünk, elolvasunk valamit. Ezek vagy segítséget nyújtanak a feladatok megoldásához, vagy csak valami plusz infóval bővítik a történetet.
Maximum az fog izgulni, aki most játszik először ilyet.
Az élményt néha színesíti pár lopakodós jelenet (elvégre besurranó tolvajok volnánk), de ezek nem túl hangsúlyosak. Elbukni is csak akkor lehet, ha észrevesznek minket. De nincs gond, visszakerülünk nem sokkal az adott szituáció előtti részhez, így nem kell fölös köröket futnunk, ha véletlenül hibázunk. Ezen kívül van néhány bolyongós rész az alagutakban, de ez fejből is letudható, nem egy bonyolult labirintus. Párszor itt „veszélybe” is kerülünk, mert folyamatosan árad be a víz, mi pedig keressük a kiutat. Azért idézőjeles, mert előre scriptelt az egész. Maximum az fog izgulni, aki most játszik először ilyet.
A sztoriról is szeretnék pár szót ejteni. Monique egy fiatal lány, akinek már egy ideje „főfoglalkozása” a betörés. Anyja már 3 éve meghalt, apja a lány 10 éves korában lelépett Chilébe szerencsét próbálni. Azóta folyamatosan ígéri, hogy küldd neki pénzt, amint lehetséges. Főszereplőnk célja, hogy elegendő pénzt raboljon össze, hogy kiutazhasson apjához. Sajnos legutolsó akciója balul sül el, így börtönbe kerül. Itt megismerkedik egy rabtársával, aki mint kiderül, az általa rajongott híres betörő, művésznevén Éjszakai Bagoly. Ketten megszöknek, majd az idősebb kolléga felajánlja, hogy közösen el kellene rabolniuk egy igen értékes ékkövet. Természetesen Monique rááll a dologra. A későbbiekben képbe kerül egy vetélytárs, illetve lesz egy csavar a történetben. De ilyet már láttunk számtalanszor, elég kiszámítható ez is.
Haladjunk tovább, lássuk, mit is kapunk vizuálisan. A készítők úgy harangozzák be a produktumot, hogy belga képregények, Párizs városa, valamint a ’60-as évek Franciaországa és a korabeli bűnügyi filmek ihlették.
A képregényes stílus az átjön. Élénk, kontrasztos színeket használ. Szépen kidolgozott, egyszerű, sematikus ábrázolást láthatunk. Kellemes a szemnek. Külön tetszett az az effektus, amikor a szereplő sötétebb helyen áll és csak a fekete sziluettje látszik. Apró dolog, de jól mutat. Viszont volt egy kicsi kis hiba, ami feltűnt: az óráknál csak egy képet alkalmaztak, amit tükröztek. Így egy helyszínen belül az egyik szobában 12:23, a másikban 11:37 volt az idő…
Hogy most konkrétan a belga képregényekhez (amik közül nem sokat ismerek) mi köze, az jó kérdés… Hogy francia és hogy ’60-as évek, az oké, bár nem olyan hangsúlyos, hogy ezt külön meg kelljen említeni. A filmes utalás meg talán azt takarja, hogy a főszereplők ugyan bűnözők, de tudunk velük szimpatizálni. Van a történetben kis lelkizés, némi dráma. Nincs happy end, de nem is sötét, depressziós a végkifejlet. Olyan optimista felhangú az egész. Voltak ilyen filmek, bár nem mondanám, hogy ez csak arra a korszakra jellemző.
Lehet, a fentiekhez van köze és nem vagyok elég informált, de nem tudom, miért Midnight Girl a cím. Ez ilyen formában a játék során sehol nem bukkan fel. Ha valaki rájött, ossza már meg velem!
A játék nyelvezete egyszerű, nem túl sok szöveget tartalmaz, így bátran ajánlom azoknak is, akik kezdők, vagy csak nagyon alapszinten tudnak angolul.
Végére hagytam az audió szekciót. Van. Szinkron nincs. A zenék néha megszólalnak, akkor is megbújnak a háttérben. Ebből egy kicsit többet és franciásabbat vártam volna. Egyéb hanghatásokból is annyi van csak, amennyi kell.
Említsük meg még a fejlesztő/kiadó Italic egyik alapító tagját, Thomas Rydert. Ő volt a játék fő dizájnere. 15 éves tapasztalata van játékfejlesztés terén, valamint részese volt a Silent Age elkészítésének is. A csapat több tagja is már régebb óta a szakmában van, nem teljesen tapasztalatlanok.
Az eddigiek alapján lehet, az jön le az olvasónak, hogy nem tetszett a játék. Én ezt nem így mondanám. Inkább úgy, hogy nekem nem mutatott újat, ezért kicsit unalmasnak találtam. A látványvilága viszont kifejezetten tetszett. Azt gondolom, hogy más a célközönség. Erre utal a cég célkitűzése is, miszerint magas minőségű, művészi éllel rendelkező játékokat készítenek alkalmi játékosoknak. Azt hiszem, ez a leírás a Midnight Girlt tökéletesen lefedi.