Kezdjük unalmas módon a sztorival, bár ha ezt letudtam, nyugodtan el lehet majd zarándokolni a játék legfontosabb részletei felé. Az Isolation története 15 évvel játszódik Ellen Ripley és a Nostromo viszontagságainak vége után (tehát 2137-ben), a főhős most azonban a lánya lesz, Amanda Ripley. Amanda vehemenségét és tehetségét illetően erősen hasonlít az édesanyjára, ráadásul mint az már az elején kiderül, titkon bízik abban, hogy megtalálja őt. Legénységének űrhajója (mit ad Isten) belebotlik a Sevastopol űrállomásba, ahol az erős bizonytalanságot adó visszajelzések miatt úgy döntenek, hogy átevickélnek rá. Persze ez nem lesz egyszerű: az áthaladáskor a Sevastopolon robbanás történik aminek hatására Ripley és csapata szétszóródik a hatalmas űrhajón. Ezzel a bíztató kezdettel indulunk neki a kalandozásnak, tudva azt, hogy fogalmunk sincs, hogy ez a bázis milyen veszélyeket rejt magában...
A felvezetés hosszú: amikor első alkalommal elindítjuk a játékot, szinte biztosan eltöltünk majd 5 órát az Alien megjelenéséig. Az Isolation ugyanis hosszú játék. Nagyon hosszú. Erre annak tudtában is érdemes felkészülni, hogy a Sevastopol űrállomás véges kiterjedésű, tehát a bactrackek (ugyanarra a helyszínre való visszalátogatások) elkerülhetetlenek lesznek. Ehhez hozzátartozik, hogy korántsem ugyanolyan helyzetben fogjuk megtenni ezeket az utakat, mindig lesz valami változás, ami izgalmassá teszik a történéseket. Ugyanis az Isolation egy nagyon izgalmas játék tud lenni, ha megfelelő nehézségi fokozaton indítod el. A fejlesztők nem véletlenül írják ennek kiválasztásakor a HARD módra azt, hogy "recommended way to play the game". Tehát az ajánlott nehézségi szint, itt ez. Aki kevésbé szeretne izzadni, vagy félni egy túlélő-horrorban az nyugodtan választhatja a medium vagy easy fokozatokat.
Én mindhármat kipróbáltam, és tapasztalatom szerint szignifikáns különbség nem nagyon van a hard fokozatig, ami azt jelenti, hogy ez leginkább az easy-medium mezsgyéjén mutatkozik meg. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a játékot tudatosan úgy tervezték, hogy ha egyszer már elindítod, akkor felvállalod az összes benne lévő kockázatot. Ami pedig azzal egyenlő, hogy bevállalod a legnehezebb szintet benne. A fokozatok balanszolásának furcsaságát jelzi az a tény is, hogy a fejlesztők nemrég kiadtak még két újabbat hozzá (novice és nightmare). Tehát volt még mit helyrehozni benne, remélhetőleg ezzel a húzással ez megoldódott. Minderre azért volt szükség, mert az Isolationben az AI az esetek többségében elég határozottan reagál. Mind az Androidok, mind az Alien, mind pedig az emberi ellenfelek is ilyenek.
Bár a videómegosztók nem szűkölködnek a mesterséges intelligencia vicces megnyílvánulásait bemutató videóktól, az AI működése megállja a helyét a zsáneren belül.
Azt mondjuk eleinte nem értettem, hogy az űrállomáson lévő emberek miért váltanak rage módba ha engem meglátnak, de erre később végül megkaptuk a választ. Ha pedig már így volt, nagy örömmel etettem meg őket az Aliennel, ugyanis erre is lehetőségünk van. Jelzem, hogy ugyanez a módszer (zajt csapunk mire az Alien megjelenik és ha a közelben van egy enemy akkor jön a hami) az androidoknál nem működik. A droidok egyébként érdekes figurák: eleinte még úgy ahogy kezelhetőek (sőt a játék közepénél egy darabot a saját oldalunkra állíthatunk egy kis időre) de hamar ellenségessé válnak. A játék hossza miatt unalmas lett volna 30 órán keresztül csak egy ellenfél ellen bújkálni, így az izgalmi faktort a droidokkal tudták a készítők tovább emelni. Konfrontáció esetén ők likvidálhatók, sőt az emberek is, egyedül az Alient nem tudjuk megölni (ami nem csoda).
Mivel túl sok poént nem akarok lelőni a játékkal kapcsolatban, lássuk, hogy mi az ami miatt én annyira ajánlom ezt a programot. Az egyik a mély részletességekbe menő autentikus tálalás, amely nemhogy Alien játékban nem volt még ennyire jó, hanem nagyon ritka dolog úgy önmagában a videojátékok terén. Kezdve ott, hogy az audiovizuális megjelenítés közel hibátlan: a grafika úgy néz ki PC-n, mintha egy CG animációban tevékenykednénk, a hangok pedig betegesen magas felbontásúak. Minden egyes zaj, zörej annyira élethűen szólal meg, hogy csak ettől könnyen csíkot ereszthetünk az alsónkba (fejhallgató erősen ajánlott)! Ugyanez vonatkozik az első Alien filmet idéző zeneanyagra is. Volt alkalmam PS3-on is látni a játékot, ott leszámítva az alacsonyabb felbontást és az olykor megjelenő szaggatást, teljesen jó lett a port. Az autentikusság azonban nem csak ebben jelenik meg, hanem a környezet felépítésében is: tökéletes lo-fi sci-fi-t igértek a készítők és maximálisan betartották. A számítógépek, az analóg szerkezetek, a puritán sterilséget idéző helyszínek már-már tapintható közelséget mutatnak a kidolgozottságban. A Creative Essembly saját motort épített a játék alá, és a végeredményt illetően egy rossz szavunk nem lehet. A csapattól megszokott vérprofi kivitelezés az Isolationben is megmutatkozik.
Másik nagyon erős pontja a játéknak az a fanservice, amelyben teljesen kiszolgálják az Alien franchise iránt lelkesedő egyének igényeit.
Van itt minden: motion tracker, régi számítógépek használatának lehetősége, de még a kávéspoharak is egy az egyben az első Alien filmből lettek átteleportálva. Mindennek tetejébe a játék közepénél olyan flashbackben lehet részünk (ahol az első film eseményeiben kapunk egy kis irányítási lehetőséget) ami után minden fan megnyalja mind a tíz ujját, de még talán a monitort is. Mindezt pedig a már említett letölthető tartalmakkal überelték, amely keretein belül a Nostromora tehetünk látogatást. A fanservice tehát tökéletesen működik, az izgalmas kis/nagy részletek lépten-nyomon megtalálják a játékost. Ezért nem csak vállveregetés, hanem egyenesen taps jár a készítőknek.
A harmadik és egyben legdurvább dolog számomra az Alien Isolationben pedig az volt, ahogy a játék reagál a játékos cselekedeteire. Az Isolation becsapós: oroszlánkörmeit az első 10-15 óra után villantja meg igazán, de akkor aztán nagyon. Egészen odáig az alkotás dizájnja mintha szándékosan terelgetné kicsit rossz irányba a játékot, a helyzetek szinte ugyanazok, megismerteti velünk a craft rendszert ami már elsőre is eléggé magától értetődő, de az izgalmas részleteket tovább tartogatja. Aztán az Alien megjelenésével sokminden megváltozik, de a környezetet még mindig nem ismertük ki eléggé, hogy az Isolation szabályait maximálisan ki tudjuk használni. Az események közepe-vége felé azonban a készítők kihúzzák alólunk a sámlit és olyan szintű haddelhadd kezdődik amit máshol nem nagyon tapasztaltunk még.
Próbára teszik az ember türelmét, az izgalmi faktor a magasba hág, a számonkérés pedig megkezdődik. Kiismerted-e a védelmi rendszerek működését amelyek használatába beleszólásod van (pl. kiiktathatod a kamerákat, de kicsit megkavarhatod a levegőt, hogy kevésbé legyél látható)? Ha elbújtál valahol, vajon vissza tudod-e tartani a megfelelő pillanatban a lélegzetedet?
Az Alien sokszor véletlenszerűnek tűnő mozgásaival fel tudod-e venni a ritmust? A helyzeteknek megfelelő dolgokat állítod-e össze a felszedett cuccokból a craftolásnak köszönhetően? Mindezekre választ kell tudnod adni, méghozzá a pillanat töredéke alatt. Használd ki a környezet adta lehetőségeket, bújj el ahol csak lehet, sose mászkálj csak úgy, pláne ne rohanj, ne csapj zajt, sőt sokáig egy helyben sem érdemes maradni, hiszen a xenomorph folyamatosan vadászik rád. Könnyen úgy járhatsz mint én: betöltöttem az állásomat, aztán úgy hagytam a gépet mert kimentem a konyhába teát csinálni. Mire visszajöttem döbbenten olvastam az újratöltés lehetőségének feliratát a képernyőn. Az Alien pedig rendkívül tanulékony: eleinte megoldást nyújthat a lángszóró (vagy ha rárobbantasz egy gázpalackot a pisztolyoddal), de a sokadik alkalomkor ha előkapod a fegyvert, az idegen is megfontoltabb lesz. Karját maga elé kapja, és vár a megfelelő pillanatra amikor kicsit lelanyhul a figyelmed és már nem lesz elég időd megsebezni őt a tűzzel. Ez írd és mondd, így működik a játékban. Félelmetes. Ennek tetejébe pedig nem árt felkészülni, hogy egy konfrontációt sem úszunk majd meg vérveszteség nélkül, tehát a medikitek összeállítása is alapvető lesz.
Közel sem hibátlan azonban a végeredmény, mert amint a játékos a saját feje után menne, az Isolation szabályrendszere kicsit meghülyül. Hard módon játszom most, és úgy döntöttem az egyik androidos résznél, hogy elrohanok előlük egészen a liftig. Miután sikeresen kikerültem őket és bejutottam a liftbe, jött a game over felirat... ezzel megakadályozva engem a továbbhaladásban. Miért? Aztán az egyik orvossal találkozva megcsináltam a feladatnak azt a részét amely feltétlenül szükséges volt, de nem abban a sorrendben és nem úgy ahogy az elő volt írva. A lényegen úgy éreztem, hogy túl vagyok, ott álltam az orvos előtt lóbálva a karomat, hogy "hahó megvan ami kell"! De semmi. Vissza kellett mennem teljesíteni még 1-2 apróságot ami UTÁN már elfogadta az általam abszolvált dolgot a játék... ki nem állhatom amikor ennyire korlátolt helyzetekbe futok bele. Tehát amint elkezdünk rendetlenkedni a felépített szabályok keretein kívül, a játék bezárja a kapukat. Sokaknak nehézséget jelenthet a játék mentési rendszere is. A fontosabb helyeken van ugyan automata mentés, de a jellemző az a mentési pontok használata. Kitaláltátok: ezek sokszor elég távol vannak egymástól, szóval könnyen előfordulhat, hogy fél órányi idegösszeomlást tartalmazó lopakodás után felfal az Alien. Senkinek sincs kedve újra ugyanezt átélni... de őszintén szólva nem tudnék jobb megoldást adni a mentési rendszerre, mert a checkpointos pont, hogy értelmetlenné tenné a játékban rejlő kihívást. Érthetetlenül gyenge minőségűek az átvezető videók is, amelyek FPS száma ráadásul platformtól függetlenül leesik 15 köré. Szerencsére idővel elhagyták ezeket a készítők, és jobban ragaszkodtak a belső nézetes videókhoz, amelyek látványosabbak is lettek.
Csalódást keltő lehet viszont az összecsapott befejezés is... ami a játékos sokórányi szenvedése után azért nem egy kielégítő dolog.
Akárhogy is legyen, az erősségek felülírják a gyengeségeket az Alien Isolationben. A legigényesebb (ám hibáktól sem mentes és ziccereket még bőven kihasználandó) Alien játék ami valaha megjelent. A folytatás szinte boritékolható, és az első rész tükrében nagyon pozitívan állok a jövő elé. Az újgeneráció egyik oszlopos tagját köszönthetjük az Isolationben.