Még pontosabban: 2D-s sziluettekből álló interaktív háttereket jelent. Ez olyannyira leegyszerűsíti a játékmenetet, hogy nekünk játékosoknak bizony a klikkelgetésen kívül nem igazán lesz más dolgunk. Csupán annyit kell tennünk, hogy point-and-click módszerrel rátenyerelünk az adott sziluettre, aminek hatására sima szövegként megjelenik az információ róla. Ugyanez a forma jelentkezik párbeszédek közben is annyi különbséggel, hogy ilyenkor az adott karakter fejének sziluettje jelenik meg. Bár nem tűnik észszerű döntésnek ilyen megvalósítást alkalmazni, mégis nagyon jól sikerült, mert láss csodát, a karakterek fejéről mindig le tudod olvasni, hogy melyik alak szimpatikus, melyik gúnyolódik épp velünk, vagy hogy épp melyik próbál meg eltussolni valamit. Ez azért is sikerülhetett ilyen jól, mert a játékban szereplő sziluetteket valódi színészek alakítják, akiket videóra vettek, majd rotoszkóp technikával a játékba ültettek.
A színek választása is nagyon jóra sikerült és természetesen ez is a lehető legegyszerűbb megoldást követelt: minden helyszín külön színt kapott és általában mindig az ott található karakter alapján lett kiszínezve. Mr. Green zöld hátteret kapott, Redstone pirosat, stb. Szépen hozzájárulnak a hangulat fokozásához.
Bár szinkront nem fogtok találni a játékban, azért a fejhallgatót mindenképpen tegyétek fel, mert különben kellemes jazz muzsikáról maradnátok le. Tökéletesen illik a játék hangulatához és kellően elvarázsol annyira, hogy olvasás közben tényleg az 1920-as évekbeli San Franciscóba képzeljük magunkat. Mert igen, a játék az olvasásra épít, tehát akár egy interaktív novellának, vagy szöveges kalandjátéknak is nevezhetjük.
De hogy ne csak olvasni kelljen, hanem picit gondolkodni is, ezért egy jó detektív mindig mindent feljegyez, hogy később ezt az információt felhasználhassa azok ellen, akiket hazugságon kap. A főhős jegyzetfüzetét használva megcáfolhatjuk a gyanúsítottak kijelentéseit, vagy akár a feljegyzett bizonyítékok alapján új kérdéseket is feltehetünk nekik. Az ilyesfajta játékmenet miatt azonban megeshet, hogy egy-egy helyszín/karakter között bizony cikázgatnunk kell, ami néha elég frusztráló lehet. Viszont, a valóságban se lehet könnyebb dolga egy detektívnek.
Egy jó noir játékhoz kellően noiros és ha lehet még durvább történet dukál. A helyzet az, hogy ez már kevésbé lett erős oldala a játéknak. Nem azt mondom, hogy értékelhetetlen, de még ha el is tekintek az alap klisétől, amivel az egész történet indul, akkor sem tudom azt mondani rá, hogy igazán eredeti lenne. Az meg már csak hab a tortán, hogy az egésznek körülbelül 3 óra alatt vége van. De azt sem mondhatom, hogy ez egy olyan játék lenne, ami valami másnak hirdetné magát. Tehát összességében, ha egy kellemes noir történetre vágytok egy unalmasnak tűnő estén, akkor csak ajánlani tudom.
Na de miről is van itt szó? Főhősünk P. C. Malone, a fiatal magándetektívnő, aki szokás szerint eléggé unja már, hogy csak piti kis ügyekkel bízzák meg, mint a férjek vagy a feleségek megfigyelése, stb. Valami igazán jó ügyre vágyik, amivel végre bebizonyíthatja a volt rendőr kollégáinak, hogy egy nő is lehet jó nyomozó. Nem kell sokáig várnia erre a lehetőségre, mert egy elsőre egyszerűnek tűnő megbízásból – ami egyébként elég gyanúsnak tűnt, már az elejétől kezdve – egy gyilkossági ügybe átcsapó nyomozást kap a nyakába.
A történetben szereplő leírások, a taxizás közben elhangzó történetek és az elbeszélések alapján azt meg kell hagyni, hogy Ben Wander – a játék fejlesztője – semmit nem bízott a véletlenre és alaposan utánanézett az 1920-as évek San Franciscójának + Amerikájának. Minden nagyon hitelesnek tűnik a játékban és szinte öröm olvasni, ahogy az akkori emberek gondjai és örömei visszaköszönnek belőle. Érdekes látni azt is, ahogy az akkori gondolkodásmódot is be szerette volna építeni a játékba. Értem itt azt, hogy akkoriban ugye a nőkre leginkább csak úgy tekintettek, mint akik csak a gyerekszülésre, vagy csak a gyorsírásra jók. Több párbeszéd is ilyen stílusban kezdődik, de végül aztán nem igazán lett megbolygatva ez a téma, pedig szerintem ráfért volna egy kicsit mélyebben is beleszőni ezt a nézőpontot az egész sztoriba.