Sokan talán csak rálegyintetek a címre, hiszen belső-nézetes pszicho-horrorokból lassacskán több van mint pixeles játékokból. Tehát ami a figyelemfelkeltést illeti, a lengyel Duality Gamesznek egyáltalán nincs könnyű dolga, de meg kell hagyni, hogy az első screenshotok valóban jól mutattak, és az Unreal motor segítségével kellően hatásos és hangulatos helyszíneket teremtettek ahhoz, hogy felkeltse a játékuk iránti érdeklődésemet. Ennél fogva, amint lehetőségem adódott, le is csaptam a demóra, amit végigjátszva a következő élménnyel távoztam.
Az Unholy cselekménye három világban játszódik: a való világban, a köztes világban és a szentségtelen világban.
A való világ a demó legrealisztikusabb része lett. Egy posztszovjet országban játszódik, ahol egy különös vallás a teljes ott élő populációt behálózta. Elsőre ez a rész leginkább egy sétaszimulátorszerűségre hajaz, amiben néhány „menj ide, menj oda, keresd meg ezt, keresd meg azt”-szerű feladatot kell megoldanunk. Más a helyzet narratívailag, mert nyilván ez lesz az a szegmense az Unholynak, amelyben a leginkább megismerjük majd a főszereplőnket és annak depresszív múltját. A főhőst Dorothea-nak hívják, aki egy tűzbalesetben elvesztette a fiát, Gabrielt. És bár szinte mindenki szörnyű balesetként állítja be az esetet, Dorothea-nak mégis gyanúi támadnak az egésszel kapcsolatban. Nem hagyják őt nyugodni a papok prédikálásai, és nyomozni kezd az ügyben.
Egy öregasszony kel a segítségére, aki fokozatosan és meg kell hagyni, hogy eléggé ködösen, de felfedi előtte az élet valódi arcát, és bevezeti őt a másik két világba. Először a köztes világba jut el, amelyet leginkább úgy lehetne leírni, mint a Stranger Thingsből ismert fordított világot. Tehát a helyszín ugyanaz, mint a való világban, azonban sötét és lepusztult is egyben. Ez lesz talán a legfélelmetesebb része a játéknak, bár az is nagy kérdés, hogy egyáltalán lesz-e majd ebben a világban valami, ami esetleg bánthatja a karakterünket. Ha ugyanis szintén csak történetépítésnek szánják, akkor a korai feszültség egy idő után teljesen eltűnik majd a játékosokból.
A harmadik világ viszont teljesen más tészta. Ennek már valódi akció-kalandjáték beütése van, ahol egy maszk segítségével különböző varázsparittyák használatára vagyunk képesek, amelyeknek köszönhetően fejtörőket oldhatunk meg, fényeket olthatunk ki és a környezeti elemek kombinációjával ellenségeket iktathatunk ki. A helyszín még mindig ugyanaz a város, azonban még groteszkebb, fekete és gusztustalan csápokkal teli minden, és mintha a való világ vallásának egy része is itt csoportosulna. Itt már kevésbé nyomasztó vagy félelmetes a hangulat, mert itt tudjuk, kik az ellenfelek. Némi feszültséget egyedül a lopakodás gerjeszt, ugyanis a parittyáinkkal nem sok minden kárt tudunk okozni ellenfeleinkben. Az egyetlen megoldás az árnyékok kihasználása, és azok generálása. A parittyánk segítségével ugyanis ki tudjuk iktatni a fényeket, valamint akár robbanást is okozhatunk, amivel egy időre leteríthetjük az őröket.
Azonban, mint a legtöbb esetben, a lopakodás itt is elég gagyira sikeredett. Az ellenfelek intelligenciája körülbelül a nullával egyenlő, és számomra az sem volt teljesen egyértelmű, hogy az egyes helyszíneken mivel és mivel nem léphetek interakcióba. Ez végül ahhoz vezetett, hogy csesztem bujkálni, és először csak simán végigszaladtam minden ajtóhoz, lecsekkoltam, mit tudok kinyitni, vagy elmozdítani, aztán hagytam magam fejbe vágni, és másodszorra már odaosontam, ahová kellett. Sőt, olyan is volt, hogy csak átsprinteltem a helyszínen, és a játékban lévő előreszkriptelt jelenet miatt simán túléltem. Sajnos lopakodós játékot baromi nehéz készíteni. Ilyesmibe a legnagyobb fejlesztőcsapatoknak is beletört már a bicskája. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de valószínűleg ez a lesz az Unholy legnagyobb problémája a teljes játékban is.
A fellelhető tárgyak egy része új tulajdonságokkal bővíti az eszköztárunkat. Az egyik segítségével úgy mond le tudjuk „szkennelni” a környezetet, ami jelentős mértékben megkönnyítheti a fejtörők megoldását. De ezen kívül különböző parittyatöltényekhez is hozzájuthatunk. Az egyik például segít láthatatlan maradni az ellenfelekkel szemben. Parittyának neveztem el, de igazából ez valamiféle varázseszköz, viszont jobb szó, hirtelen nem jutott eszembe.
Ami a grafikát és a hangokat illeti, részemről nagy panasz nem lehet rájuk. A készítők kiemelték még az elején, hogy a játékuk még fejlesztés alatt áll, ezért sok grafikai vagy hang elem csak amolyan „placeholderként” (helyettesítő) van jelen. A való világban a környezeti részletesség valóban lenyűgöző lett, azonban a karaktermodellek és az animációk már kevésbé. De egyelőre ezt felesleges firtatni, hisz csak egy erősen bétaszagú demóról van szó.
Összességében felemás érzéseim vannak a demóval kapcsolatban. A narratíva és a hangulat magával ragadott, de a lopakodós részek miatt nem mondhatom, hogy abszolút lenyűgözött volna az Unholy. Reméljük, hogy a készítőknek sikerül még egy kicsit javítani ezen, hogy a még idén megjelenő teljes verzióban egy sokkal jobb lopakodós élmény részesei lehessünk.