A játék követésével sosem maradsz le a játékhoz kapcsolódó legfrissebb hírekről, mivel emailben vagy itt az oldalon értesítőt küldünk neked róla. Ha nem szeretnél emailt kapni, akkor ezt a profilod beállításaiban tudod módosítani.
Miről szól?
Egy elátkozott kazetta egy gonosz MI-t szabadít Cloudydale kisvárosára, és csak egy középiskolás rockbanda állíthatja meg a nyolcbites inváziót.
Az Escape from 8-Bit High a nyolcvanas évekbe repít vissza bennünket, mégpedig egy humoros point-and-click kalandjáték képében, amelyben a Blueberry Finn nevű alternatív rockzenekar három tagja veszi fel a harcot egy elszabadult, öntudatra ébredt mesterséges intelligenciával. A történet három, egymásba fonódó szálon fut, a klasszikus tárgyhasználatos rejtvényeket pedig ritmusra épülő zenei csaták, súlyos következményekkel járó döntések és rengeteg korabeli popkulturális kikacsintás egészít ki.
Történet
A sztori a szalagavató előtti éjszakán indul, amikor egy ismeretlen alak betör a Cloudydale High számítógéptermébe, és bemásol a magnóba egy különös felvételt, az úgynevezett Evil Remix Tape kazettát. Az elátkozott szalag hatására a terem addig teljesen hétköznapi gépe, a Pomodore 64 öntudatra ébred, méghozzá a lehető legrosszabb formájában: rosszindulatú intelligenciaként, amelyet egyetlen dolog érdekel, a hatalom megszerzése. A gép nem is időzik sokat a tervezgetéssel, hanem azonnal munkába állítja a nyolcbites korszak jól ismert szörnyetegeit, és idegenekből, vakondemberekből, dinoszauruszokból és zombikból álló sereggel árasztja el a várost.
A megmentők szerepére a lehető legvalószínűtlenebb csapat marad, a helyi alternatív rockzenekar, a Blueberry Finn. A banda három tagja, Hank, Duck és Alex csak az eszére, a hangszereire és a gonosz hardver iránt érzett komoly ellenszenvére támaszkodhat, viszont mindhárman külön úton indulnak el, és külön kalandot járnak be.
Hank a Cloudydale High falai közé szorul, ahol zombikkal, szellemekkel és vámpírokkal kell megküzdenie, közben pedig kiderülnek az iskola régen elhallgatott, sötét titkai. Duck a világűrbe kerül, ahol a hódító Kelad Birodalom ellen harcol, és megpróbálja megállítani az idegen eredetű járványt, mielőtt az elszabadulna. Alex a másik irányba indul, egészen a Föld magja felé, és mutánsokkal, amazonokkal, valamint Atlantisz valódi sorsával szembesül a mélyben. A három szál végül összeér, a döntések pedig a Cloudydale-ért vívott záró ütközetben kerülnek mérlegre.
A történet szerkezete szándékosan képlékeny. A játékos választásai befolyásolják, milyen irányba fordulnak az események, és még az sincs kőbe vésve, ki a végső ellenfél, hiszen a főgonosz személye játékmenetről játékmenetre változhat, így a sztori más és más nézőpontból bontakozik ki. A befejezésből is több létezik, ezek szintén a korábbi döntéseken múlnak.
Játékmenet
Az irányítás klasszikus point-and-click felépítést követ, tehát egérrel kattintva mozgatjuk és kényszerítjük cselekvésre a karaktereinket. A helyszínek hotspotjaira kattintva egy kontextusfüggő menü ugrik fel, amelyben a száj, a kéz és a szem ikonja jelöli a beszédet, a tárgyhasználatot és a vizsgálódást. Pixelvadászat nincs, ugyanis a játék minden helyszínen jelzi az interaktív pontokat, így a rejtvények nehézsége a gondolkodáson, nem a képernyő végigpásztázásán múlik. Az interaktív elemekből egyébként kifejezetten sok akad, összesen 252 tárgy reagál a játékosra, méghozzá úgy, hogy mindhárom irányítható szereplőhöz külön animáció és külön reakció tartozik. Ezek nagy része nem is kötelező, egyszerűen csak a poén kedvéért került a játékba.
A feladványok gerincét a hagyományos tárgygyűjtés és tárgykombinálás adja, ezt egészítik ki a retró ihletésű fejtörők és a helyszínek bejárása. A három szereplő tetszőleges sorrendben játszható, és bármikor szabadon lehet köztük váltani, vagyis ha az egyik szál elakad, a másik kettő továbbvihető. A teljes végigjátszás nagyjából nyolc-tíz órát vesz igénybe.
A játék legjellegzetesebb saját ötlete a Music Battle System, vagyis a zenei csatarendszer. A banda tagjai a történet során rendszeresen összemérik a tudásukat az ellenfelekkel, ezek a párbajok pedig egy arcade ihletésű ritmusjátékként zajlanak, ahol a mozgó szimbólumokat kell a megfelelő időben eltalálni. A történet előrehaladtával új dalok oldódnak fel, akit viszont egyáltalán nem vonz ez a fajta kihívás, az ki is hagyhatja őket: a ritmusrészek ugyanis átugorhatók, a történet ettől még ugyanúgy folytatódik. Rajtuk kívül négy teljes értékű arcade minijáték is feloldható a kalandozás közben.
A tájékozódásban két kényelmi funkció segít. Az egyik a feladatnapló, amely mindig emlékeztet a következő lépésre, a másik a gyorsutazást lehetővé tevő térkép, amellyel a már felfedezett cloudydale-i helyszínek újra elérhetővé válnak.
Technikai megoldások
A látvány pixelgrafikára épül, rajzfilmes, eltúlzott karakterekkel és élénk színvilággal, amely a nyolcvanas évek házi számítógépeinek és játéktermi gépeinek hangulatát idézi. A képre ráadásul egy VHS-szerű képhiba-réteg is rákerül, a jellegzetes sávokkal és torzulásokkal, ami tovább erősíti a korszak hangulatát. A megjelenítés végig 2D-s külső nézetes.
A játék teljes egészében szinkronizált, a karaktereket profi szinkronszínészek szólaltatják meg.
Képek
