Pixeles cyberpunk kalandjáték jöhet?

Bárpultosként az egyik legérdekesebb dolog talán a melóban, hogy rengeteg féle ember lehet megismerni a munka során. Nagyjából ezt az alapvetést használja ki a The Red Strings Club, amelyben a csapost alakítva sok vendéget sodor majd az utunkba a játék. Persze a szálak ennél jóval mélyebbre vezetnek, szó lesz itt mindent átszövő hatalmas korporációkról és konspirációkról. Ennek árnyékában készül az emberiséget átható program: ahol megszűnik a fájdalom, a boldogtalanság és a szenvedés, de valójában csak a hatalom minél nagyobb rétegben való kiterjesztése a cél, hogy az emberek felett uralkodni tudjanak ezek a háttérhatalmak. Főhősünk és egy hozzá verődött android átlát a szitán, ezért mindent megtesznek, hogy ne járjanak sikerrel az emberek jóhiszemüségét vagy éppen naivitását kihasználó álságos cégek. A The Red Strings Club a narratív történetmesélést puzzle elemekkel vegyíti, mindezt a cyberpunk világában egy szépen megalkotott pixeles grafikával tálalja. A Gods will be watching kissé emészthetetlen játékmenete és stílusa után a Deconstructeam újra megvillanthatja oroszlánkörmeit a kalandjátékok zsánerében.