1885. június 1-én egy frissen felszentelt szerzetes érkezett a meleg, poros hegyi faluba, a francia Pireneusokban található Rennes-le-Chateau-ba. Bérenger Sauniere ambiciózus ifjú egyházfi volt, és egy cseppet sem nyűgözte le a düledező kilencedik századi templom, az elhagyatott, lakhatatlan parókia, de azért maradt. Ugyanennek az évnek októberében Sauniere-t nyilvános rendbontásért egy rövid időre kitiltották a környékről, ugyanis az uralkodó republikánuspárt ellen szónokolt. Száműzetése idején barátságba került a jómódú és tiszteletre méltó Chambord grófnővel, aki nagyobb összeget adott neki kölcsönbe, hogy rendbe hozathassa belőle a falu templomát.

Sauniere öt évvel később fogott munkához, a felújítást az oltárral kezdte. Amikor elmozdította a nehéz kőlapot, az ősrégi tartóoszlop megrepedt, és az oszlop belsejében Sauniere három fadobozt talált, amelyben pergamentekercsek voltak. A pulpitust tartó oszlop belsejében is talált papírtekercset, és ekkor Sauniere nekilátott, és felásta a templomot és a templom udvarát. Munkájában házvezetőnője, Marie Denarnaud segítette.

Sauniere naplót vezetett. 1891 szeptember 21-én ezt írta: "Kiástam egy sírt. Találtam egy sírkövet." Azt nem tudjuk, hogy mit talált a sírban, de a következő években Sauniere nagyon furcsa életet élt. Különleges birtokot hozott létre, melynek kertjeiben egzotikus növényeket és állatokat telepített. Sauniere nagy lábon élt, azt mondták, különböző nagy bankokban vezet számlát. Többször ellátogatott Párizsba, ahol híres emberek társaságában mutatkozott, ám a helyi egyházi vezetőknek elege lett a furcsa viselkedéséből, és igyekeztek megregulázni. Erre Sauniere kijelentette, hogy csakis a Szentatyának tartozik elszámolással, és lemondott. Renes-le-Chateau lakói pedig a hivatalosan kinevezett új pap miséi helyett Sauniere magánkápolnájában tartott misére jártak.

1917. január 17-én Sauniere súlyosan megbetegedett, és halála előtt nem sokkal bevallotta honnan ered a gazdagsága. A gyónást meghallgató papot ez annyira felháborította, hogy megtagadta a haldoklótól a feloldozást és az utolsó kenetet. De Denarnaud is ismerte a titkot, és megígérte, hogy halálos agyán majd mindenről fellebbenti a fátylat. Sajnálatos módon szélütést kapott, és beszédképtelen volt, amikor 1953-ban meghalt. Mások, akik talán tudhattak valamit a titokról, rettentő sokat szenvedtek el. Sokan úgy hiszik, hogy Denarnaud gondnoka, Noel Corbu megtudhatott valamit asszonyától annak halála előtt, de a férfi Marie halálának évében autóbaleset áldozata lett. Egy másik helybéli pap, Jean-Antoine-Maurice Gelis még Sauniere idejében tudhatott meg valamit, de ő olyan paranoid lett, hogy unokahúgán kívül senkit sem engedett be a parókiára. 1897-ben, Mindszentek éjjelén holtan találták, négy fejszecsapással gyilkolták meg. 1956-ban egy nyomozás során Sauniere kertjében három lelőtt férfi holttestére bukkantak, és 1967-ben Fakhur el Islam, az a küldönc, aki Sauniere titkos dokumentumait szállította Németországban, Melun melett a vasúti síneken lelte halálát.

Állítólag a Sion Priorja nevű titkos társaság áll a Rennes-le-Chateau-i titokzatos események hátterében. A társaság állítólag szoros szálakkal kapcsolódik a szabadkőművesekhez és a Szent Grál legendához. Franciaországban 1956 óta hivatalosan nyilvántartott szervezet, több mint ezer tagot számlál, néhányan közülük neves emberek. A társaság nagymestere 1963-ig Jean Cocteau volt, elődei között megtalálható Claude Debussy, Leonardo a Vinci és Isaac Newton. Ám minden tiszteletre méltó hírnév ellenére a szervezetet nem lehet nyomon követni. Sauniere maga azonban nem volt ennyire titokzatos, már ami a kincset illet, állítólag számos útmutatást hagyott maga után az épületekben és emlékművekben.

Azt mondják, a Rennes-le-Chateau-i templom tervrajza önmagában is útmutató a kincshez. Az egyikelmélet szerint Sauniere úgy tett szert vagyonára, hogy olyan részletekről szerzett tudomást, amelyek egy ősi keresztény titokkal voltak kapcsolatba, és ezek ismeretében zsarolni tudta a római katolikus egyházat. Amikor felújította a templomot, új festett üvegablakokat készítetett, ezek egyike Máriát és Józsefet ábrázolja a kisdedekkel. Ebből voltak, akik arra következtettek: Sauniere bizonyítani tudta, hogy Krisztusnak ikertestvére lett volna. Az a feltételezés is felmerült, hogy a pap bizonyítékot talált arra, hogy Jézus nem a keresztfán halt meg, hanem Európába jött, és Mária Magdalénával családot alapított.

A zsarolással kapcsolatos elképzelések bonyolult összeesküvés-elméletre épülnek, de találkozhatunk valódi, csillogó-villogó, ragyogó, rejtélyes kincsekről szóló legendákkal is. Rennes-leChateau a vizigót királyság harmadik legnagyobb városa volt, amikor még Rheddae néven ismerték. A vizigótok i. sz. 410-ben kifosztották Rómát, és állítólag hatalmas vagyonokat raboltak el a görögöktől és Jeruzsálemből is.. Azt soha nem tudták pontosan megmondani, hol rejtették el a vizigótok a zsákmányolt kincseket, bár Rheddae erődjére mindig is sokan gyanakodtak. Egy másik elmélet a kincseket és a vallási titkot kapcsolja össze. Azt állítja, hogy a katárok, olyan keresztények, akiket a római katolikus egyház fenyegető ellenségnek tartott, és el akart pusztítani, a végső csapás előtt valamilyen, vallási szempontból hihetetlen fontosságú dolgot rejtettek el Rennes-le-Chateau környékén. Vannak, akik szerint ez a spirituális kincs nem más, mint a Grál Kehely, vagy a Frigyláda.

Állítólag Nicolas Poussin, a neves francia klasszikus művész is ismerte a Rennes-le-Chateau titkát. Festményeiben rengeteg utalást rejtett el, különösen a Les Bergers a`Arcadie című képén. Itt egy sírt festett le, ami megdöbbentően hasonlít ahhoz, amit Renes-le-Chateau mellett találtak. A Sauniere vagyona mögötti rejtély számos elemét kellene még tanulmányozni. De hiába a szakemberek erőfeszítése, a titokra nem derült fény. Vajon legendás vallási kegytárgyra bukkant, egy halom ősi kincsre, vagy valamilyen rettenetes keresztény titokra? A választ talán egy napon megtudjuk, de most még nem. Sauniere és a pénze egyelőre éppen olyan titokzatos, mint amilyen eddig volt. Forrás: Matt Lamy, 100 megmagyarázhatatlan rejtély című könyve,

www.renneslechateau.com