A brit csapat 31 éve, vagyis 1990-ben alapult a ködös Albionban, és már a legelején sikerült a 4 alapítóból álló csapatnak (Charles Cecil, Tony Warriner, Noirin Carmody és David Sykes) egy aprócska irodát bérelnie, ahol fűtés nemigazán volt található, ellenben akkoriban csúcstechnológiának (és nem olcsónak) számító 386-os számítógép foglalta el a legtöbb helyet. Ezen a gépen dolgoztak a Virtual Theatre névre keresztelt engine-jükön, ami sok akkori kalandjátékkal szemben képes volt arra, hogy a játékosok cselekedeteitől függetlenül éljék egy játékban szereplő NPC-k az életüket.
A fejlesztők tavaszra össze is dobtak egy techdemót, így bepakolták a 386-os masinát Warriner Ford Fiestájába, és szépen be is kötötték a biztonsági övvel az anyósülésen, aztán elkocsikáztak a brit fővárosba. Londonban végül a festői Wandsworth Common park mellett szálltak meg egy kis lakásban és a megérkezés örömére nekiállt a csipetcsapat borozgatni kicsit. Aztán nagyon. Másnap félkómásan kinéztek az ablakon, és rögtön feltűnt nekik, hogy valami nem stimmel a kocsival: valaki feltörte azt az éjjel. Ami kifejezetten kellemetlen meg minden, de ekkor jöttek rá, hogy a nagy borozgatás közben kintfelejtették a 386-ost az autóban.
Tekintve, hogy a technológiájukról és a készülő első játékukról nem létezett semmilyen biztonsági mentés, eléggé leverte őket a víz, míg kirohantak az utcára, ahol nagy kő esett le a szívükről, ugyanis az ismeretlen tolvajok "csak" az autórádiót tulajdonították el, a számítógép ott pihent bekötve az ülésen.
Ha a tolvajok elvitték volna a 386-ost, akkor a srácok sok hónapnyi munkája veszett volna oda, és valószínűleg sosem jelent volna meg a Lure of the Temptress és a Beneath A Steel Sky sem, ahogyan a Broken Sword sem 25 évvel ezelőtt.
Bárkik is legyenek, ezért megérdemlik szerintem a tolvajok, hogy koccintsunk az egészségükre. Mondjuk egy kis borocskával...