A rengeteg demó közül végül a Blacktail című sötét fantasyra esett a választásom, amely érdekes színvilágával és egész jól sikerült trailereivel hívta fel magára a figyelmemet. A játékot egyébként az a The Parasight csapat készíti, akiknek tagjai a lengyel Bloober Teamből váltak ki.
A Blacktail egy belső-nézetes akció-kalandjáték, morális döntésekkel, sok karakterrel és rengeteg főellenséggel megpakolva. A produktum talán legnagyobb érdekessége maga a világa, amely a szláv, kelet-európai folklórból merít és Baba Yaga, a boszorkány körül forog. Az elmúlt évek során elég sok játékban felmerült már a boszorkány neve, sőt még filmekben is, ezért kíváncsian vártam, hogy, hogy mit kezdenek vele a fejlesztők. A sztori nem sokkal azután indul, hogy Yagát boszorkányság vádjával kitaszítják a falujából. A veszélyes, furcsa és erőszakos lényekkel teli világban lényegében az lesz a feladata, hogy túlélje mindezt, miközben megpróbálja megérteni és megoldani saját zaklatott múltját.
A játékmenet szinte mindenből merít. Van a sima nyilazós, FPS-szerű harcrendszer, kitéréssel és a Horizon sorozatból ismert craftolással, ami azt jelenti, hogy menet közben tudunk az összeszedett anyagokból nyilakat, vagy méregtelenítő italokat készíteni. De nem csak íjunk van, hanem varázsolni is tudunk – ha már Yagát irányítjuk ugye –, ami persze jelentősen dob a harcrendszeren, a taktikán és a főellenségek elleni stratégia kidolgozásán és használatán. És mindemellett még arra is figyelnünk kell, hogy a főszereplőnk ne haljon éhen, tehát némi életszimulátor mechanikát is a nyakunkba kapunk.
Az említett morális döntések nem csak a világra és a többi karakter felénk viszonyuló viselkedésére vannak hatással, hanem Yaga fejlődésére is, ugyanis aszerint nyílnak meg előttünk a karakterfejlesztési lehetőségek, hogy a jó vagy a gonosz utat választjuk. Fejlesztési lehetőségből pedig lesz bőven, és nem adják magukat olyan könnyen. Bár ez a demóból még nem derült ki, de valószínűleg nem lehet majd minden képességet kiblokkolni, tehát a saját játékstílusunk szerint kell majd e kapcsán döntenünk. Az, hogy Yaga meddig lesz jó, illetve rossz kislány, ezt mi dönthetjük el. A játék legelején megkapjuk a döntést, hogy melyik úton indulunk el, viszont a világban rengeteg karakter vár megsegítésre... vagy elpusztításra. Szóval, egy szó mint száz, lényegében a játékoson múlik, hogy a sötét, vagy a világos oldalt választja.
A főellenségek közül egyetlen egybe futottam bele a demóban, ami a kontrolleres irányítás miatt okozott némi kellemetlenséget. Billentyűzetre váltva azonban simán legyőzhető. Ez nem a játék hibája egyébként, csak én vagyok elszokva a kontrollertől. Viszont, a harc közbeni hibáinkért alaposan megbüntet a játék, szóval a teljes játékban sokkal izgalmasabb és izzadósabb boss fightokra számítok.
A karakterek relatíve érdekesnek tűnnek, amire nagy hatással van szerintem a nagyon jól sikerült angol szinkron is. Fantasy lévén ne emberi karakterekre gondoljatok, hanem mindenféle beszélő gombákra, bogarakra és hangyákra. Ezeknél nincs szerteágazó párbeszédrendszer, és szerencsére a beszélgetéseket is könnyen fel tudjuk gyorsítani.
A demó térképe szerintem pozitívan nagy volt, és ami kicsit fura volt számomra, hogy csak egy bizonyos helyen lehetett a karakterünket fejleszteni, mégpedig egy varázsházikóban. Szerencsére kapunk a házikó mellé egy fekete varázsmacskát is, aki segítségével „gyorsutazni” tudunk a térkép különböző pontjairól.
A legégetőbb kérdés számomra az, hogy mennyire lesz érdekes ezt órákon keresztül csinálni, tehát lesz-e megfelelő oka arra a játékosnak, hogy végigvigye a játékot. Csupán egy jó sztori szinte biztosan nem lesz elég hozzá, viszont a nehézség fokozatos adagolásával és a változatos főellenségekkel szerintem elérhető ez a cél. Én mindenképp látok benne potenciált, már csak azért is, mert ritka az ilyen alaposan megmunkáltnak, hangulatosnak tűnő indie játék. Sajnos a Blacktailnek egyelőre nincs pontos megjelenési dátuma, de én azért remélem, hogy még idén, valamikor tél elején elmerülhetünk majd a végleges verzióban.