Szilveszterhez közeledve (vagy épp távolodva tőle) sok helyen látni toplistákat az elmúlt év legjobb címeiről, vagy visszaemlékezéseket olvasni az egész évre vonatkozólag. Eredetileg én is szerettem volna egy átfogóbb képet adni, hogy éltem meg videójátékos szemmel 2023-at, de annyira megszaladt a tollam az AG-kapcsán, hogy úgy döntöttem, nem cifrázom túl a dolgokat, és kizárólag az oldalra fókuszálok!
I. FEJEZET: CSATLAKOZÁS AZ AG-HEZ
Könnyen lehet, hogy csak beképzelem, mégis úgy érzem, 2023.09.27. 20:35 fontos pillanata annak, hogy most itt vagyok és hogy ezt a bejegyzést olvashassátok. Akkor kommenteltem ugyanis a „November másodikán érkezik a The Talos Principle 2” Facebook-hírhez, hogy „Nagyon várós!” Másnap délelőtt ugyanis Rowli üzenete fogadott a Discordon, amiben afelől érdeklődött, lenne-e kedvem cikkíróként csatlakozni a csapathoz, hogy például az említett játékról írjak. Volt. (akkor még nem tudtad, mibe keveredtél… - Trish)
Szó se róla, nagyon izgatott voltam, főleg, hogy rögtön az elején lehetőség nyílt interjút készíteni a Talos Principle fejlesztőivel, ami számomra egy teljesen ismeretlen terep volt. Nem túlzok, napokig gondolkodtam, miket lehetne kérdezni, majd miután a kérdések formát öltöttek, kizárólag az motoszkált bennem, mit fognak szólni hozzá a többiek. Szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam, ami igencsak jólesett, és valahogy ezzel hoztak igazán lendületbe.
Gyerekek Sam and Maxszel játszanak a Dall-e által készített képen
Igyekeztem afféle motorként funkcionálni, és minél jobban pörgetni az oldalt, ha már vagyok olyan szerencsés helyzetben, hogy relatíve sok szabadidőm van a kötetlen munkám miatt - már csak azért is, mert ez bármikor megváltozhat, és addig kell ütni a vasat, amíg… ööö… kezedben a kalapács. Hogy számszerűsítsem a dolgokat: az elmúlt három hónapban 11 játékismertetőt írtam - 5-höz videót is készítettem -, hoztam pár érdekességet (különösen büszke vagyok a cseh Monkey Island paródia-másolatos cikkemre), és hozzávetőleg háromtucat hírben is közreműködtem. De az abszolút csúcs számomra a december 30-ai Sam and Max: Hit the Road élőzés volt, ahol 3 és fél órán keresztül hülyéskedtünk Trish-sel, és számomra örök emlék marad. Legalábbis amíg nem törli a YouTube :)
II. FEJEZET: TERVEK ÉS CÉLOK ’24-RE
Ebben az adásban beszélgettünk kicsit a jövőbeli tervekről is, amiket megpróbálok némiképp összefoglalni.
1) Nagy örömünkre kedvező visszhangokat kaptunk tőletek is erre a kis élő akcióra, úgyhogy biztosan várható még hasonló merénylet a jövőben. Egyelőre azt beszéltük, hogy húsvét körül várható a következő megmozdulás, ennek részleteiről még úgyis írni fogunk, mikor jobban körvonalazódnak a dolgok. Már az adás során is hangzottak el ötletek, mi kerüljön következő alkalommal terítékre, de ez egyelőre nem jelent semmi biztosat…
2) Közel egy év hiátus után bizony már nem kell sokat várni, hogy újra beinduljon a podcastünk! Reméljük, örültök ennek a hírnek! Majdnem ott fogjuk folytatni, ahogy abbahagytuk, de kicsit másféle megközelítésű lesz. Egyszerű olvasóként meghallgattam minden adást, szerettem is a fiúk eszmefuttatásait hallgatni, de néha zavart az interakció hiánya. Az én elképzelésem az (szándékosan használom az E/1-et), hogy egy adásban ne három ember beszéljen három különböző dolgokról, hanem az a három fő bizony egy dologra fókuszáljon - legalábbis legtöbbször. Plusz egy rendszerességet is megpróbálunk tartani az év során, hogy ne teljenek el hónapok az „okosságaink” nélkül. Könnyen lehet, hogy ha véglegesednek az elképzelések, külön bejegyzést is szentelek rá, pontosan mire számíthattok.
3) Célként is szeretném definiálni, hogy ’24-ben még jobban be-/visszakerüljünk a köztudatba, amit elsőkörben úgy határoztam meg magamban, hogy minden napra jusson legalább egy bejegyzés… Nos, ez a terv már dugába is dőlt, mivel 2-a üres maradt - de azért 3-án bepótoltuk a hiányt! -, épp ezért módosítottam a tervet arra, hogy átlagosan minden napra jusson valami (persze, ha több jut, az még jobb). Hogy ez hír, ismertető, érdekesség, valami egyéb, az lényegtelen, a fő, hogy nektek jusson valami, amiről szerintünk érdemes informálódni!
A boszorkánykonyhánk amúgy még tartogat meglepetéseket, de azok tényleg legyenek azok, ha elérünk oda, hogy meg tudjuk valósítani. Úgyhogy nyargaljunk is át a célokra, amik már azért a kedves olvasókon is múlnak!
Trish és Princze podcastel a Dall-e által elképzelt képen
4) Örömmel vennénk, ha kis csapatunk bővülne. Ha valaki szívesen írna cikket kalandjátékok kapcsán - legyen az ismertető, hír, érdekesség -, bátran vegye fel velünk a kapcsolatot, nem fogjuk leharapni a fejét. Hogy bölcs kollégámat idézzem: „Ha már egy cikket írtál, nyertünk veled!”
5) Beszélgessünk! Jó lenne, ha a Discord-csatornánkon (de amúgy minden közösségi platformon) nagyobb élet zajlana, úgyhogy senki ne legyen szégyenlős, lehet irkálni oda bármiről, nem kizárólag játékokról, hanem szinte bármiről, ami érdekel titeket! Építsünk egy jó kis kalandjátékos közösséget, mint a régi szép időkben! Ha nem találtok érdekes témát, topikot bármikor tudunk nyitni, attól nem kell félni! Amúgy ehhez a hírhez is kommenteljetek nyugodtan, mit gondoltok az eddigiekről, vagy épp arról, ti mit vártok tőlünk!
UTÓSZÓ: AZ ELPUSZTÍTHATATLANNAK TŰNŐ AG
A végére megint visszatérnék az egyszerű olvasói énemhez pár gondolat erejéig: Nagyon régóta követem az AG-t, de sajnos én is olyan voltam, mint sokunk, hogy sokáig nem éltem relatív aktívabb közösségi életet az oldalon. Olvastam én már szerintem 2005/06 körül is az AG-t, aztán volt, hogy 1-2 év teljesen kimaradt - mikor épp a kalandjátékok sem kötöttek le igazán. De többször is szomorkodtam, hol csendben, hol nyilvánosan, hogy leáll az oldal. És mindig annyira boldog voltam, amikor visszatért! Leginkább az elmúlt 3-4 évben váltam aktívabbá, kb. akkor, amikor az oldal utolsó nagy feltámadása is végbement! Komolyan mondom, az a kitartás, amit a srácok produkálnak, számomra példaértékű, főleg, hogy egy rétegműfajnak szentelték az örökségüket.
A Dall-E elképzelte, milyen lehet az AG elpusztíthatatkan szuperhősnőként, és ezzel véletlenül alkotott egy felnőtt kifestőkönyvet is.
Nekem sokat adott ez a csapat, és most nem csak a rengeteg írásra gondolok, amit az elmúlt szűk két évtizedben publikáltak! Sosem rajongtam például azért, hogy videóteszteket nézzek, ám Rowli ismertetői mégis lekötöttek, és ismerve a saját viszolygásaimat a tartalomkészítők kapcsán, ez igenis nagy dolog! Komolyan mondom, az AG számomra olyan, mint egy elpusztíthatatlan monolit! Köszönöm, hogy itt lehetek szerkesztőként, és nektek is köszönöm, kedves olvasók, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést. Ígérem, hogy kalandos 2024 vár ránk!